Csáji Attila

festőművész, grafikus, fémyművész, holográfus

Kezdeti lírai szürrealisztikus képei után főleg az anyagstruktúrák és a velük kialakított plaszticitás foglalkoztatta (Jelrácsok, Feketék, stb.). A gesztus-festészeten, az assamblage-okon, konceptuális grafikákon keresztül vezetett az útja a koherens lézerfény képi lehetőségeinek kutatásához, de mint fényművész sem hagy fel a festéssel, s ugyanakkor ezzel parallel, képzőművészeti filmeket rendez és tanulmányokat ír.

1939-ben született Szepsiben, 1948 óta él Budapesten. Gyermekkorában egy évet Hollandiában töltött. Ekkortól kezd intenzíven rajzolni tanulni. 1956-ot követően el kell hagynia Budapestet, Miskolcon érettségizik, majd az Egri Tanárképző Főiskola rajz-tanári szakát végzi el 1964-ben.

1966-ban Rómában tölt néhány hónapot egyházi támogatással. A hatvanas-hetvenes években a magyar avantgarde egyik fő szervezője (SZÜRENON kiállítás, "R" kiállítás, balatonboglári kápolna tárlatok koncepciójának kialakítója, lengyelországi múzeumok magyar avantgard kiállítás sorozata, stb.). Nagyon nagymértékben hozzájárult egy olyan friss szellemű művészeti folyamat elindításához, melynek hatása máig tart s az általa szervezett kiállítások ma már művészettörténeti jelentőségűek. A 70-es évek elején többször kap lengyelországi, csehszlovákiai majd franciaországi és hollandiai ösztöndíjakat, meghívásokat művésztelepekre.

A hetvenes évek közepétől a Központi Fizikai Kutató Intézet támogatásával a lézer képi lehetőségeit kutatja, társa a munkában Dr.Kroó Norbert a magyarországi lézerkutatás vezetője. Új képi transzformációs módszert kísérletezik ki, az ún. szuperpozíciós módszert. Az  eszközrendszert és módszert 1980-ban szabadalmaztatják. Ezután számos európai országból meghívást kap előadásokra és bemutatókra (Koppenhága Bella Center, Finnország - Finnlandia Palota, Stuttgart Messepallas, stb.). 1987-ben Soros ösztöndíjat kap (Boston, New York). A Massachusetts Institute of Technology - CAVS fényművészeti munkássága alapján taggá választja. 1991-ben az Interscience Technology támogatásával a lézer képi lehetőségeit tanulmányozza az Egyesült Államokban. A Leonardo Társaság (Los Angeles) tagja lesz.

A rendszerváltást követően aktív közéleti tevékenységet folytat, részt vesz a magyar művészeti élet átszervezésében. Meghatározó szerepe volt a Szinyei Társaság újjászervezésében, melynek első elnökévé választják. A Művészeti Alap átszervezését követően a MAOE első elnökévé választják, majd a Nemzeti Kulturális Alap Képzőművészeti Szakkuratóriumának lesz az elnöke.  Részt vesz az egri Kepes Vizuális Központ létrehozásában, 1993-ban országos fényszimpóziumot szervez interdiszciplináris alapon. 1995-ben a legfontosabb budapesti múzeumok és galériák között videóláncot szervez a közönség friss tájékoztatására és egy következetes archiválási lehetőség kidolgozására. A videólánc 1996-ban megkezdi működését. Ugyanebben az évben létrehozza a Kepes Központ keretében az első Nemzetközi Fényszimpóziont mintegy 70 művész, tudós és kutatómérnök részvételével. A fényszimóziumok kétévente ismétlődnek Egerben illetve más városokban: 2007, Budapest, a Magyar Művészeti Akadémiával közösen; 2010, Pécs, Művészetek Háza, az Európai Kulturális Főváros program keretében. Létrehozza a „Nemzetközi Fényműhelyt” olyan művészek részvételével mint Michael Bleyenberg (Köln), Carlo Bernardini (Miláno), Bolygó Bálint (London), Bortnyik Éva - Tubák Csaba (Bécs), Haris László (Budapest), Kuchta Klára (Genf), Esa  Laurema (Espoo), Antti Maasalo (Lehtimaki), Mattis-Teutch Waldemár (Brassó), Mengyán András (Budapest-Bergen), Seth Riskin (Cambridge). A Nemzetközi Kepes Társaság elnöke. A Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Mintegy 500 kiállításon vett részt, köztük olyan nemzetközileg kiemelkedő tárlatokon mint a Párizsi Modern Művészeti Múzeum ELECTRA 83 című tárlata, melyen azokat az újítókat mutatták be, akiknek az elektromosság művészeti felhasználásában komoly szerepük volt. Részt vett az első művészeti holográfiai világkiállításon, a LICHT-BLICKÉN (egyetlen meghívottként Kelet-Európából). Frankfurtban a német Filmmúzeumban, az MIT-CAVS Egyesült Államokbeli tárlatain. Light and Space, Tallin a Baltikum technikai művészeti bemutatóján, 2000, a fényművészet európai seregszemléin: LUX EUROPEA, Koppenhága, 2002; Ludwig Múzeum „Túl a művészeten”, című tárlatán ; ”Fehér éjszakák”, Falconieri Palota, Róma, 2004; World Science Forum, Budapest, 2007. Több önálló bemutatója volt a Magyar Nemzeti Galériában. A legjelentősebb egyéni tárlata 1988-ban valósult meg a Műcsarnokban.

Munkái számos múzeumban és magángyűjteményben megtalálhatóak, mint például a Magyar Nemzeti  Galériában, Szent István Király Múzeumban, a Janus Pannónius Múzeumban, Ludwig Múzeumban, a Kinshani és Szöuli Modern Múzeumban, a Kozawa Gyűjteményben, Tokióban, az MIT gyűjteményben, Cambridge-ben, a Poznani Nemzeti Múzeumban, a Szcecini Múzeumban, a Székely Múzeumban, Sepsiszentgyörgyön, a Brassói Múzeumban, a Kortárs Magyar Galériában, Dunaszerdahelyen, a KOGART gyűjteményben, a Kassai Múzeumban, a Rozsnyói Múzeumban, a Körmendi-Csák kortárs magyar művészeti gyűjteményben és az orvietoi Maitani Galériában, stb.