 |
 |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Regionális e-government
Tózsa István A tanulmány megjelenik a Szegedi Tudományegyetem Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszéke és a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Közigazgatás-szervezési és Urbanisztikai Tanszéke által rendezett Regionális Elektronikus Kormányzás a Dél-alföldi Régióban címmel, az MTA Szegedi Akadémiai Bizottságának székházában tartott tudományos előadói nap (2003 október 31) tanulmányait tartalmazó kiadványban.
A regionális elektronikus kormányzat - mint kutatási téma - a területi igazgatásban alkalmazható info-kommunikációs eszközök használatával kapcsolatos ügyviteli, munkaszervezési, szervezetfejlesztési és jogi kérdésekkel foglalkozik. Ezzel kapcsolatban az első probléma a területi (regionális) igazgatás körvonalazása: mi tartozik ehhez a tevékenységhez? A regionális, területi igazgatás tartalmát a magyar közigazgatás tudomány ugyanis a helyi igazgatáshoz sorolja (Lőrincz 2001), elválasztva a központi közigazgatástól. Amikor tehát regionális vagy területi igazgatásról beszélünk, minden olyan igazgatási intézmény érintve van, ahol valamilyen meghatározott területhez - akár településhez, akár régióhoz - kapcsolható hatáskör, vagy közszolgáltatási, területfejlesztési feladat létezik. Mivel a területi igazgatás részben hatósági, részben közszolgáltatási, részben pedig területfejlesztési feladatain keresztül kapcsolatba kerül a területi érdekeltséggel rendelkező for profit vállalkozásokkal, a szakmai kamarákkal, valamint az egyházakkal és a non profit civil szerveződésekkel is, a területi igazgatás tevékenységi köre és kapcsolatrendszere rendkívül szerteágazó. Ez azt jelenti, hogy a területi igazgatásnak, mint egy intézmény komplexumnak, ill. egy szétágazó bonyolult kölcsönkapcsolatú szervezet-rendszernek a munkafolyamatait modellezni, majd elektronikus útra terelni szinte lehetetlen feladat. Miért? Amennyiben a helyi igazgatás intézményrendszerét csak a települési szintre korlátozzuk, s csak a több települést érintő igazgatási (hatósági, közszolgáltatási területfejlesztési) feladatokhoz tartozó intézményeket és szervezeteket tekintjük a területi, vagy regionális kormányzat sajátjának, akkor is bonyolult a kapcsolatrendszer (1. ábra).
1. ábra A helyi szinten bőséges, a területi szint egyre magasabb egységei felé pedig egyre csökkenő számú, választott testülettel rendelkező szervezetek jelentik a decentralizált intézményeket (az 1. ábra bal oldali háromszögében), míg a központi szinten bőséges és a helyi szinthez közeledve csökkenő számú, központi irányítás alatt álló intézmények képviselik a dekoncentrált szervezeteket (az 1. ábra jobb oldali háromszögében).
Dekoncentrált intézmények Település-együttesek igazgatási aspektusaiban érintettek egyrészt a központi kormányzat területi szervei, a dekoncentrált szervek. Négy típusuk van: rendészeti, felügyeleti, nyilvántartási és adóztatási intézmények, amelyek vagy a megyei szint fölött (általában a NUTS régiókhoz igazodva), megyei szinten a megyehatárokkal szinkronban vagy aszinkronban, ill. (nagyobb településeken működő kirendeltségek esetében) települési szinten érdekeltek.
Decentralizált intézmények A regionális, decentralizált (ön)kormányzás szervezeti körét a települések közötti együttműködési formák összessége adja. Leggyakoribb a települések intézmény-fenntartói társulása (hulladéklerakó, szennyvíztisztító, középiskola, kórház, tömegközlekedés). Magyarországon ~ 650, hatósági feladatokat ellátó körjegyzőség is működik. Több mint 200 önkéntes alapon szerveződött településszövetség alakult (főleg kulturális feladatellátás és területfejlesztési források megszerzése céljából). A TISZT-ek a területi igazgatási és szolgáltatási társulások. A 168 területi statisztikai kistérség egyelőre csak területfejlesztési feladatokban érdekelt, bár a közigazgatási reform során a megyétől és a településektől átvett hatósági és közszolgáltatási feladatok várományosa. 2 agglomeráció (a budapesti és a balatoni), a 19 megye és a 7 NUTS-2 szintű nagyrégió zárja a sort. Jelenleg a megye 1991 óta meggyengült (oktatási, egészségügyi, művelődési közszolgáltatásokkal és területfejlesztéssel kapcsolatos) közigazgatási funkciói mellett a régiók csak területfejlesztési forrás-újraelosztó szereppel rendelkeznek.
Szolgáltató intézmények Végül a közigazgatással, közszolgáltatással valamilyen kapcsolatban álló területi illetékességgel rendelkező intézmények között meg kell említeni a regionális szervezettségű for profit termelő és szolgáltató vállalkozásokat, a szintén regionális illetékességű non profit civil szerveződéseket (a kulturális és szociális ellátás, a sport, a környezetvédelem terén), az egyházakat (karitatív, oktatási és egészségügyi szolgáltatásaikkal), valamint a szakmai kamarákat és az igazságszolgáltatás intézményrendszerét.
A közigazgatási reform A közigazgatási reform középpontjában a modernizációs törekvések mellett a központi és a helyi szint mellett egy erős közigazgatási szereppel ellátott regionális középszint kialakítása áll, s ennek letéteményese a jelenleg általában 3-3 megyét összefogó régió lenne. Már a fenti felsorolásból is kitűnik, hogy a regionális igazgatás már jelenleg is működő intézményrendszere annyira összetett, hogy annak újra-szabályozására a választott képviseleti testülettel rendelkező, újonnan felállított regionális önkormányzat nem vállalkozhat. Annak sincsen értelme, hogy már működő intézményeket fizikailag összevonjanak, s ebbe a körbe beletartoznak a megyei önkormányzatok is!
A közigazgatási reform és az elektronikus kormányzat viszonya A regionális közigazgatási reform nagy vesztesének a megyerendszert tüntetik fel, ami érthető ellenállást vált ki az érintett intézményeknél. A megyerendszert felváltó régióigazgatásnak "politikusan" tehát úgy kell megjelennie, hogy látszólag a megyék megerősödnek a folyamat alatt - közigazgatási szerepüket tekintve. Felveszik mindazon funkciót, amit a központi kormányzat a régióknak szán átadni. Ebben az esetben a kormányzati szándék nem ellenállással, hanem támogatással találkozik a megyék szintjén. Továbbgondolva a reformfolyamatot, a területi igazgatás már fennálló, meglehetősen széteső, szerteágazó intézményrendszerét oly módon kell összevonni, integrálni, hogy az intézmények jelenlegi érdekszférája úgy élje meg a folyamatot, mintha területi önállóságuk nemhogy elveszne, hanem erősödne. Ebben az esetben a reformfolyamat nem ellenállással találkozna a decentralizált szervek és a szakmai szervezetek, sőt a dekoncentrált intézmények munkatársai körében; hanem támogatásukra számíthatna. Hogyan történhetne ilyen csoda? A csoda véghezvitelének eszköze az elektronikus kormányzat megjelenése a területi igazgatásban. A területi igazgatás intézményrendszerének integrációja nem fizikai valóságukat tekintve történik meg, hanem egy virtuális térben, a világhálón. Enyedi professzor (2000) globalizációról írt gondolatai realizálódnak itt is: miszerint a világhálón megjelenő települések a régióközpontba kerülnek, az erről lemaradó települések pedig végtelen távolságra kerülnek a központtól, függetlenül a valós fizikai távolságuktól. Mindez igaz az intézményrendszerre is: az egymással elektronikus kapcsolatban álló intézmények azonos helyen (például egy régióközpontban) vannak, függetlenül a köztük fennálló tényleges fizikai távolságtól, s a hálózathoz nem csatlakoztatott intézmények kimaradnak a régióközpontból, magukra maradnak, ami a hatékonyságuk csökkenésében mutatkozik meg. Így tehát a reformfolyamat eredményeként az új funkciókkal felruházott, újonnan választott képviselői testülettel rendelkező megye közgyűlése a régióhoz tartozó másik két megye közgyűlésével együtt a világháló virtuális síkján alkotja a regionális tanácsot. A területi intézményrendszer egy-egy ágazatban érdekelt tagjai szintén virtuális síkon kapcsolódnak egyetlen központtá Valószínűsíthető, hogy a világháló és a rajta operáló eszközpark olyan info-kommunikációs platformot és eszköztárat jelent, amely a közigazgatási reform során - építkezzen az akár a megyékből, akár a kistérségekből - szükségtelenné teszi a meglévő intézményrendszer teljes fizikai újra-rendezését, s hozzájárul egy társadalmi konszenzus mentén történő reform végrehajtásához (2-3. ábrák).
2. ábra
3. ábra Az intézményrendszer tradicionális alapon történő átalakítását és átszervezését elkerülhetetlenül kísérő "adok-kapok" érdekszövevény helyett az elektronikus úton történő regionális integráció éppen az önállóság erősítésének valóságos alapokon nyugvó látszatát kelti, a modernizáció jegyében. A regionális elektronikus kormányzatot tehát, mint területi integráló erőt, eszközt és lehetőséget célszerű kezelni.
Régióigazgatás A régióigazgatás a leglényegesebb része a területi közigazgatási reformnak, nevezetesen, hogy választott önkormányzattal rendelkező régiók alakuljanak ki az 1996. évi területrendezési törvényben körvonalazott NUTS-2 szintű, ún. statisztikai nagyrégiók helyén. A régiók lehetséges közigazgatási szerepével számos szakirodalom (Horváth 2000, Pálné Kovács 2000, Szente 2001, Kovács 2002,) és kutatás (Bende-Szabó et al 2001, Ivancsics et al 2001, Pálné Kovács et al 2001, Szigeti 2001) foglalkozik. Jelen tanulmányban a régióigazgatásnak csak azok az aspektusai szerepelnek, amelyek az elektronikus regionális kormányzat kialakulása szempontjából jelentősek lehetnek. Jelenleg, 2003 végén, a helyi igazgatás kétszintű: települési és megyei, ami megfelel a NUTS-5 és NUTS-3 szinteknek, azzal a megjegyzéssel, hogy a megyének az 1990. évi Önkormányzati törvény óta alig van igazgatási funkciója. Sem a mikrorégiónak, a NUTS-4-nek megfelelő statisztikai kistérségnek, vagy a településszövetségnek és intézményfenntartó települési társulásnak, sem pedig a makrorégiónak, a NUTS-2 szintnek megfelelő statisztikai régiónak, agglomerációnak, vagy területfejlesztési társulásnak nincsen más, mint forrás-újraelosztó, ill. területi tervezési funkciója. Ha tehát az igazgatási funkciókat helyi szinten, de a település határait túllépve próbáljuk azonosítani, jelenleg a fővárosi önkormányzatra és a megyei önkormányzatokra lehet gondolni. A kistérségek régióépítési felértékelődése is nyomon követhető, pl. az okmányirodák illetékességi területének és a kistérség-határok egyeztetésének folyamatában. A régióigazgatás szerkezetében kézenfekvő a megyei önkormányzati szerkezet kiterjesztését értelmezni, azzal a pontosítással, hogy a központi kormány dekoncentrált szervei is területi/helyi igazgatási feladatokat látnak el, s ezek területi illetékessége szintén megyehatár követő. Ezek mellett viszont területi/helyi igazgatási feladatok tartoznak a körjegyzőségekre és a kereskedelmi és iparkamarák területi hivatalaihoz is. Az egy évtizede a közigazgatási reform központjában álló régióigazgatás szabályozása igen bonyolult feladat, nem csoda, hogy a statisztikai jelentőségű regionalizáción túlmenően eddig egyik kormány sem nyúlt hozzá a közigazgatási nagyrégiók kialakításához, főleg nem a megyerendszer rovására. A megye történelmi gyökerein túl azt is látni kell, hogy a helyi identitástudat az egyik legerősebb régióformáló és kohéziós erő (Bőhm 2000). Magyarországon pedig csak a megye rendelkezik ilyennel, kivéve a trianoni csonkítás után összevont "öszvéreket", ahol viszont egy-egy megyén belül több identitástudat is létezhet. Az előző kormány és Budapest (mint régióigazgatási egység) szembenállása igazolta azt is, hogy egyik központi kormány érdeke sem lehet a választott önkormányzati testülettel és az alkotmánynak alárendelt, vagy derivált törvényhozói jogosítványokkal rendelkező nagyrégió kialakítása (Tózsa 2001). A régióigazgatást a már meglévő intézményrendszernek egy új dimenzióban való koordinálásán keresztül lehet megvalósítani, anélkül, hogy új testületeket, intézményeket, hivatalokat kellene szervezni és felállítani. Fontos hangsúlyozni az új dimenziót, mert a hagyományos eszközrendszerünket tekintve a 4. ábrán feltüntetett rendszer koordinációja térben és időben megvalósíthatatlan. Ez a dimenzió az információs szupersztráda, a www. Közigazgatási alkalmazását elektronikus kormányzásnak (e-governance), eszközrendszerét elektronikus kormányzatnak (e-government) nevezzük, működési szintjében lehet központi (országos, ill. kormányzati) és helyi. A helyit tovább bonthatjuk, úgymint regionális (több települést átfogó) és lokális (egy településre kiterjedő). Jelen esetben tehát a regionális e-government áll érdeklődésünk középpontjában.
4. ábra
Regionális e-kormányzat Az elektronikus kormányzat eddigi külföldi és hazai fejlődését, jelenlegi helyzetét és speciális területeit a BKÁE Államigazgatási Kar Közigazgatás-szervezési és Urbanisztikai Tanszékén folyó kutatások összegzéseként megjelent első hazai e-government felsőoktatási tankönyv foglalja össze (Budai et al 2002). Amikor tehát regionális elektronikus kormányzatról beszélünk, a tradicionális szervezetek közötti kapcsolatok összességét digitális adatátviteli rendszerben kell felvázolnunk és a kapcsolatok, linkek tartalmát úgy kell közvetíteni, hogy azok az egész világon elfogadott UNSM (United Nations Standard Messages) kód- és jelrendszerben működjenek. Erre többek között az EU kompatibilitás miatt is szükség van. A regionális e-kormányzat tényezői között egyrészt a dekoncentrált és a decentralizált közigazgatási szervezetek közötti folyamatos adatáramlási csatornákat, másrészt a régióval bármilyen kapcsolatba kerülő állampolgárok, civil szervezetek, vállalkozások, egyházak és más hazai vagy külföldi régiók kapcsolati csatornáit, linkjeit is szerepeltetni kell (5. ábra). A regionális e-kormányzat kiépítésénél alapvető követelmény a teljes minőségbiztosítás. Ez a feltétele az ügymenetmodellek adekvát előállításának, s ügymenetmodellek nélkül a munkafolyamat nem "elektronizálható". Az adatvédelem célja az adatok integritásának megőrzése a továbbítás során, valamint a rendszer vírus és feltörés elleni védelme. Az adatvédelem körébe tartozik a hitelesítés, a személyi és vállalati adatok védelme. Itt felmerül a digitális aláírás nehézkes hitelesítési és alkalmazási eljárása, mint egyik nagy gátja az e-kormányzati eszközök széleskörű alkalmazásának. A mobil Internetes hozzáférés és az SMS széleskörű elterjedése technikailag orvosolhatja a hitelesítés problémáját, és az egyes önkormányzatoknál, kistérségi központokban regisztrált rendszerazonosító (SIM) kártyák válhatnak állampolgári azonosítóvá a közszolgáltatási és hatósági ügyintézésben.
5. ábra
Regionális e-hálózatok Saját fejlesztésű, azaz SSP (Sel-sourcing Provider) rendszerek. A regionális e-kormányzat működtetését piaci érdekeltségű, távközlési tartalomszolgáltató cégek biztosítják. Míg a települések esetében van rá példa, hogy egy-egy önkormányzat saját fejlesztésben, önerőből (vagyis SSP rendszerként) építsen ki e-kormányzati eszközöket és belső informatikai rendszereket, a regionális e-kormányzat esetében, a régiónak ez már nem ajánlott. Nagyvárosok, ill. a regionális e-kormányzati rendszerben résztvevő más körzetközpontok alkalmazhatnak saját fejlesztésű SSP rendszereket. Az SSP-nek lehetnek kompatibilitás gondjai más e-kormányzati rendszerekkel, kis mérete miatt nem gazdaságos az üzemeltetése, esetleg a megfelelő szakértelem sem áll rendelkezésre, hiszen nem nagyvállalatok professzionális munkatársai építik fel. Előnye viszont, hogy az üzemeltető, jelen esetben a város, magáénak érzi, a rendszer segíti a helyi identitástudat - adott esetben a város vonzáskörzetére, az agglomerációjára vetítve a regionális identitás tudat és ezen keresztül a régióformálás - erősödését. Mindez igen fontos pozitív vonás a város-, ill. a régiómarketing során is. Külső fejlesztésű, azaz OSP (Out-sourcing Provider) rendszerek. A kiépítés másik lehetséges módja, amikor a régióközpont megvesz egy, a piacon kínált e-kormányzati rendszert az üzemeltetési know-how-val együtt, vagy szerződik egy professzionális céggel egy ilyen rendszer kiépítésére és üzemeltetésére. Ez a kiszerződéses szolgáltató típus (OSP). Az OSP előnye, hogy hatékonyabb, gazdaságosabb és a rendszer szakszerű működtetésének és karbantartásának a felelőssége is a külső cég vállain nyugszik. Hátránya viszont, hogy a szolgáltatás árszabásának tekintetében a megrendelő önkormányzat kiszolgáltatott helyzetbe kerül - hiszen maga nem képes üzemben tartani a rendszert, mint az SSP esetében -, és hiányzik a saját fejlesztés tudatából áramló identitás tudatformáló erő is a rendszerből. Alkalmazás szolgáltatási, azaz ASP (Application Service Provider) rendszerek. Ilyeneket éppen azért fejlesztenek ki a nagy tartalomszolgáltatók, hogy nem egy-egy települési önkormányzat, hanem egy-egy településrendszer, vagyis régió használja. Ez a leggazdaságosabb, legolcsóbb, ugyanakkor (műszaki tekintetben) megfelelő szakértelemmel tervezett rendszer. Mivel sok felhasználó alkalmazza, nincsenek kiszolgáltatva árképzés terén a tartalomszolgáltatónak. Mivel a rendszer hátránya hasonló az OSP-hez, vagyis a regionális identitás-tudat hiányzik belőle, az ASP forgalmazói bevezették az informatikai vezető, intézményét, amely a közigazgatásban megfeleltethető egy "elektronikus jegyzőnek", vagy közigazgatási mérnöknek. Ez helyi illetőségű, a helyi igazgatási elvárásokat ismerő, de az adott ASP rendszerben kiképzett szakember. Az ilyen szakemberek képzésének célja, hogy olyan köztisztviselők jelenjenek meg a piacon, akiknek megfelelő informatikai, pontosabban elektronikus-kormányzati ismereteik is vannak.
6. ába Az ASP rendszerek megjelenése és fejlődése hazánkban 1998, nyugaton 1996-ra tehető. A XXI. sz. első évtizedében az európai közigazgatásban megvalósuló, nagy területeket egységes formátumú, kompatibilis információval ellátó adatátviteli funkció valójában a regionális e-kormányzat formáját, keretét jelenti. A fejlett nyugati országok és Magyarország között ezen a téren a gazdasági lemaradás nem érezhető élesen, az 1. táblázat előrejelzése mindössze 2 évre teszi a hátrányunkat. Az információ, kölcsönhatás, tranzakció és átalakulás - az angolban szinte alliteráló information, interaction, transaction és transformation szósorral - az évtized végére lehetővé teszi, hogy az ASP rendszerek segítségével megvalósuljon a regionális e-kormányzat kerete.
1. táblázat: Az ASP-nek, az e-kormányzat keretének és feltételének
a kialakulása időben Magyarországon (H) és az Európai Unió fejlett, nyugati
országaiban (EU)
Mi tehát a regionális elektronikus kormányzat? Összefoglalva elmondható, hogy a regionális elektronikus kormányzat jelen írásban körvonalazott modellje a jelenlegi helyi igazgatási struktúrát intézményi és szervezeti szempontból csak igen minimális mértékben változtatná meg, tehát az átszerveződés nem vezetne munkahelyi, társadalmi feszültségekhez, amelyek óhatatlanul a politikai csatározások vitorláiba fújnák a szelet. Ehelyett a meglévő szervezet- és intézményrendszert, pontosabban a közöttük kialakítandó kapcsolatrendszert - megfelelő régiós csoportonként, mint Dél-Alföld, Észak-Alföld stb. - ASP segítségével a világhálóra kerül, az egymás közötti adatáramlási jogosultságok birtokában. Így a régióigazgatás tagszervezetei és intézményei egy új, sokdimenziós kapcsolatrendszerben működve mind tartalmi, mind formai szempontból eleget tennének a korszerű, állampolgár-barát regionális igazgatással szemben támasztott társadalmi elvárásoknak, beleértve a felnőtté váló fiatal generációk elvárásait is. Az ehhez szükséges beruházás eltörpül annak a megoldásnak a költsége mellett, amely a régióigazgatás felépítményét hagyományos eszközökkel és intézményekkel a semmiből kívánná megteremteni - függetlenül attól, hogy az új szervezet(ek)en belül milyen igazgatási jogosítványokat és hogyan osztana újra. A fent vázolt elektronikus kapcsolatrendszer beruházási igényét csak egy központi szerver felállítása, egy "elektronikus" közigazgatási szakember alkalmazása, a kulcsfontosságú tagoknál az esetleg még hiányzó info-kommunikációs eszközök pótlása hardver és szoftver tekintetében, az adatvédelem és -biztonság szavatolása, valamint az e-kormányzathoz nélkülözhetetlen eljárásjogi szabályozás végrehajtása jelenti. Ezek közül a költségek közül az info-kommunikációs eszközök folyamatos korszerűsítését és a jogi szabályozást a regionális igazgatás bevezetésétől függetlenül is végre kell hajtani a közigazgatásban, ha nem akarunk elszakadni a kor követelményeitől. A regionális elektronikus kormányzat eszközeinek kapcsolódási felületei A 7. ábra tekinti át azon, már ma is használatos elektronikus eszközök körét, amelyek részt vehetnek a régióigazgatás virtuális intézményének felépítésében (részletesebben lásd: Tózsa 2003). 1. Műholdas helymeghatározás A GPS (globális poziciánáló, azaz helymeghatározó szisztéma) technikájának a vészhelyzetek esetén, a műszaki infrastruktúra meghibásodásainak lokalizálásában, a gyors ingatlanazonosításban és a tömegközlekedés irányítási feladataiban betöltött közismert szerepei mellett (a mobiltelefonok hozzávetőleges helymeghatározó funkciójával kiegészítve) a szavazás hitelesítés és a regionális vélemény-nyilvánítás azonosításában lehet szerepe a jövőben. 2. Földnyilvántartás A földnyilvántartás adatai igen hasznos áttekintő helyzetképet nyújtanak a megyei és a regionális területrendezési tervek kiindulási pontjaként. A nyilvántartások valamilyen térinformatikai alapú rendszerhez kötötten, a jövőben műholdfelvételes alapokon is működhetnek, a minél hitelesebb térbeli ábrázolásmód érdekében.
7. ábra
3. Interaktív ügyfélszolgálat, ASP A közüzemi számlák elektronikus úton való továbbítása és banki átutalása mellett ez a terület tartalmaz régiómarketing és imázs-formáló elemeket is, amennyiben biztosítja a regionális igazgatás átláthatóságát: a régió Internetes portálján, ill. a teleház rendszeren át hozzáférhetővé teszi a közbeszerzések, a földnyilvántartás, a területi létesítmények, döntések, rendezési tervek, védelmi tervek információját - természetesen megfelelő hozzáférési jogosultság mellett. 4. Regionális portálok A régióigazgatás során a portál jelenti a kaput, ahonnan az állampolgár, a társ-régiók és a régión belüli intézmények bejutnak egyrészt az ügyfélszolgálatra, másrészt a területi igazgatási feladatok összehangolásának platformjára, pl. a régióigazgatási virtuális kabinet-irodájába (vagyis a három megyei kabinetiroda virtuális, térbeli integrációjába). 5. E-közbeszerzés A régióigazgatás során a transzparencia, az átláthatóság elve értelmében a közbeszerzési információk, bizonyos jogosultsági feltételek esetén az interaktív ügyfélszolgálaton keresztül Internetes elérhetőséggel rendelkeznek a portálon át közvetlenül, vagy a teleház rendszerben. 6. Teleház rendszer A teleházak szerepe a portálok Internetes elérhetőségének biztosítása azok számára, akik sem otthoni közvetlen kapcsolattal, sem mobilos elérhetőséggel nem rendelkeznek, vagy képtelenek azt használni. Ilyen az idős generáció egy része és a képzetlen, vagy igen alacsony jövedelmű népesség. 7. E-szavazás A régióigazgatásban a távszavazás a műholdas, ill. mobilos helymeghatározással kiegészítve különösen jelentős energia- és költségkímélő eszköz lesz a jövőben, segítve a regionális léptékű döntések társadalmi előkészítését, megalapozását és az on-line demokrácia kiterjedését. 8. Területi információs rendszerek és nyilvántartások A területi információs rendszer gazdasági statisztikák, demográfiai adatok, szociális információk, ökológiai tudnivalók, környezeti adatok, infrastrukturális adottságok térképes adathalmazát tartalmazhatja. Ez a regionális igazgatásban a térinformatikára épített térbeli adatnyilvántartás - jogosultság esetén - egyrészt az állampolgárok rendelkezésére állhat az interaktív ügyfélszolgálaton keresztül, másrészt a területfejlesztési és -rendezési döntések adatbázisát jelenti, esetleg műholdfelvételre vetített térinformatikai rendszerben. 9. GIS a területi tervezésben A térinformatikai alapú területrendezési tervek egyrészt az ügyfélszolgálaton, a régióportálon, ill. a teleházakon át a társadalmi fórumra transzportálhatók, másrészt a döntés előkészítő és az adatnyilvántartó térinformatikával karöltve, műholdas alapon a legkorszerűbb, legpontosabb kartográfiai megoldásokra képesek. 10. GIS a területi védelemben A térinformatikai területvédelmi tervezés funkciója szintén kettős lehet a jövőben. Egyrészt katasztrófahelyzetben az interaktív ügyfélszolgálaton és a portálon, teleházakon át a lakosság tájékoztatását biztosítja, másrészt, a területi adatnyilvántartásokra, a rendezési tervekre és a térinformatikai döntés előkészítő rendszerekre és műholdas térképi alapokra támaszkodva hatékony eszköz lehet a regionális, ill. a megyei védelmi szervek kezében. 11. GIS a regionális döntés előkészítésben A regionális igazgatásban a térinformatikára épülő döntés előkészítés egyrészt a távszavazás adatait értelmezheti, másrészt a régió közvéleményét tájékoztathatja az interaktív ügyfélszolgálaton, portálon és teleházakon keresztül a területfejlesztési döntési lehetőségekről, harmadszor pedig a területi adatnyilvántartó, védelmi, rendezési és földnyilvántartó rendszerek információit felhasználva, műholdas térképi alapon a legkorszerűbb, politika-mentes, területfejlesztési döntési javaslatokat nyújtja a döntéshozó testület számára. 12. Műholdfelvételek A régióigazgatás nagy területek összehangolt működtetését igényli, ezért az műholdfelvétel ideális digitális térképi alapot jelent a régió térinformatikai rendszereinek, területfejlesztési és -rendezési terveinek és egyéb területi vonatkozású nyilvántartásainak.
Következtetések Regionális e-kormányzat kiépítésének első lépése a stratégia-készítés, amely a régió lakosságának az elvárásain alapul. A második legfontosabb lépés az eljárásjogi szabályok újrafogalmazása, megengedve azt, hogy a hagyományos ügyintézés mellett - párhuzamosan - e-kormányzati eszközökkel végzett, más ügymenetmodellel leírható ügyintézés is alkalmazható legyen ugyanazon eljárás esetében. Az e-kormányzat bevezetésének legnagyobb akadálya ugyanis nem a megfelelő technikai eszközök elérhetetlensége, nem is a köztisztviselők alacsony affinitása az info-kommunikációs technológiák iránt. A fő probléma, ami az igazgatási munkában az e-kormányzati eszközök megjelenését gátolja az, hogy egyszerűen a jogi szabályozás nem teszi lehetővé az ügymenet megváltoztatását, ami pedig ez elektronikus eszközök megjelenésével elkerülhetetlenül meg kellene, hogy változzon. Nevezetesen: egyszerűsödjön, gyorsuljon, az ügyfél által ellenőrizhetővé váljon. Többek között az illetéktörvény módosítását igényelné a hatósági ügyintézés során fizetendő illeték emelt díjas mobilhívással történő átutalása. A következő lépés a pénzügyi fedezet biztosítása a fejlesztésekhez, majd a tevékenység megkezdése, megfelelő minőségbiztosítással és adatvédelemmel, adatbiztonsággal, lehetőleg ASP rendszerben. Visszahúzó tényezők, hátrányos adottságok is vannak, amelyek az e-kormányzat megjelenését zavarják. Ilyen az angol nyelvtudás viszonylag alacsony magyarországi szintje. Ilyen az egyes e-kormányzati és info-kommunikációs eszközök, berendezések viszonylag költséges beszerzése, az idősebb korosztályban a használatuk iránti affinitás hiánya, amit az esetleges informatikai képzettség hiánya gerjeszt. Végül kedvezőtlen körülményeket teremt a területi fejlettség tekintetében szélsőségesen hátrányos helyzetű, leszakadó térségek jelenléte - szinte minden régión belül akad több-kevesebb ilyen - ahol az igazgatás ügyfelei nincsenek abban a helyzetben, hogy akár mobiltelefonon keresztül képesek legyenek igénybe venni az e-kormányzat szolgáltatásait. Ilyen térségekben a megélhetési bűnözés, a magas munkanélküliség, a képzetlenség, a szegényes életkörülményekből adódó igények nem kínálnak ideális terepet az e-kormányzat bevezetésére.
2. táblázat
Informatikai archipelago Kelet-Közép-Európában a régióigazgatás (újbóli) bevezetésének nagy akadálya még az is, hogy a rendszerváltás után az új demokráciákban a települési (és a régióközpont szerepet betöltő települési) önkormányzatok a központi források elapadásával kényszerítő erővel megjelent decentralizáció jegyében a területi középszint mellé kerültek, így a középszint (a megye, a vajdaság, a kerület, stb.) elveszítette igazgatási jogosítványainak nagy részét. Az ICT eszközök megjelenésével, amelyik önkormányzat csak tehette, elkezdett e-kormányzati eszközöket használni, de esetlegesen és egyedileg. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy belső nyilvántartásaikat valamilyen informatikai vagy térinformatikai rendszerben gépre vitték, és Internetes honlapot szerkesztettek. Informatikai rendszerük másokkal nem mindig kompatibilis (SSP típusú fejlesztések eredménye), ezért ezeket szigetszerű, archipelago rendszereknek nevezhetjük. A világhálót pedig részben a már említett eljárásjogi, ügyviteli kötöttségek, részben az ügyfelek adottságai okán csak arra tudták használni, hogy önmagukról, a településükről ismereteket közöljenek (kivételes esetben idegen nyelven is). Az interaktivitás, az elektronikus ügyfélszolgálat viszont még a tehetősebb önkormányzatok esetében is csak az embrionális állapotig jutott: néhány, az ügyintézéshez szükséges adatlap letölthető a honlapról, s attól kezdve az ügyfél a személyes, manuális és tradicionális ügyintézés ügymenetébe kerül..
A politika hatása A központi igazgatásban sem jobb a helyzet. A rendszerváltó országok legtöbbjében az informatika önálló minisztériumot kapott, de még így sem sikerült elérni, hogy legalább a minisztériumok egymással kompatibilis ICT eszközöket használjanak. Adatbázisaikra, informatikai rendszereikre féltékenyen vigyáznak, s kötélhúzás folyik közöttük a költségvetési pénzekért. A Miniszterelnöki Hivatal vállalta a szélmalomharcot először az Informatikai Kormánybiztossággal, majd a kormányváltás, 2002 nyara után a Kormányzati Informatikai és Társadalmi Kapcsolatok Hivatalával, hogy harmonizálni próbálja a központi igazgatás informatikai rendszereit.
8. ábra A központi igazgatás és alárendelt dekoncentrált területi szervei - lévén számban is kevesebb a települési önkormányzatoknál - inkább alkalmasak az egységes e-kormányzat felépítésére, legalábbis 2004-re kompatíbilis info-kommunikációs eszközökkel fognak rendelkezni. Sajnos a közigazgatás sem kivétel a pártpolitikai összecsapások helyszíneit illetően. Mivel az e-kormányzat jól hangzó jelszó a politikusok szájából, az e-kormányzati stratégia - amiről tudjuk, hogy a bevezetés első lépése - a kormányváltással változni látszik, ami lassítja az info-kommunikációs építkezést (Tózsa - Budai 2003). A törvényhozás - eltekintve az elektronikus aláírás igen alapos, bár idő előtti szabályozásától, a hírközlési törvénytől és az elektronikus közbeszerzés szabályozásától - egyelőre ignorálja az interaktív ügyintézés megvalósítását lehetővé tévő jogszabályok megalkotását. Nagy előrelépés volt az okmányirodák rendszerének 8 évet igénylő megvalósítása, bár ez még szintén nem interaktív ügyintézés, a dokumentumok kiadását mégis közelebb viszi az állampolgárokhoz. *** Röviden jellemezve az info-kommunikációs eszközök elterjedését a közigazgatásban, azt lehet mondani, hogy bár széles a spektruma az elektronikus eszközöknek, amelyek megjelentek benne, a regionális (jelenleg megyei) igazgatásban van jelen legkevésbé, akár a központi akár a települési szinthez hasonlítjuk. Ennek oka a jelenlegi regionális (megyei) igazgatás bizonytalan helyzete, a törvényi szabályozás hiánya és a politikai játéktér túldimenzionált volta. A tanulmányban vázolt régióigazgatási modell egy lehetséges megoldás, amely maximálisan támaszkodik az információrobbanás egyre növekvő hullámaira.
Irodalom
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
