A történet már-már meseszerű. Roska Tamás magyar professzor a kaliforniai Berkeley-egyetemen találkozik Leon Chua kínai származású professzorral, együtt dolgoznak, majd néhány év múlva kitalálnak egy új analóg számítógépet, valamint egy chipet. Miután csatlakozik hozzájuk egy magyar és egy spanyol kutatóintézet, és támogatja őket az amerikai haditengerészet, elkészűl egy szuperchip. Hamarosan, vagyis hónapokon belül szersődést kötnek egy tőkeerős befektetővel, és egy üzem gyártani fogja a chipet. A CNN chip egyébként csodákra képes, akár egy mesterséges szem agya is lehet.

VR: - Egy magyar kutató, aki meglehetősen távol él a Szilikon-völgytől, még ha gyakran ki is jár egy kaliforniai egyetemre, hogyan lehet sikeres az alapkutatásban, amikor Neumann János is az USA-ban dolgozta ki a számítógépet?

Roska Tamás: - Chua professzort 1989 óta ismerem, hiszen azóta járok ki a Berkeley-egyetemre, ahol minden évben több hónapot töltöttem. A professzor akkoriban dolgozta ki az analóg számítógép elvét, amit CNN-nek nevezünk, de legfeljebb annyi köze van a hírtelevízióhoz, hogy ez is rövidítés. Ahhoz viszont, hogy az elvből valóság legyen, ki kellett dolgozni azt a részletes rendszertervet, amit itt, a Sztakiban csináltunk, majd a sevillai laborban megtervezték a chipet. És nekem elhiheti, hogy nemcsak látszólag egyszerű a történet. Én ugyanis nem egy magányos harcos, vagyis kutató voltam, hanem a Sztaki kutatólaboratóriumának vezetője, tehát volt egy csapatom. A sevillai intézet pedig úgy került a képbe, hogy Angel Rodriguez Vázquez szintén dolgozott korábban Chua profeszszorral, s miután találkoztunk, ő vállalta el, hogy elkészítik a chipet.

Inzelt Péter: - A mi szakmánkban elképzelhetetlen, hogy egy magyar kutató egyedül feltaláljon valami világraszólót. Nem is tudná finanszírozni, és nem is lehet a vakvilágba dolgozni...

VR: - Állítólag önt az agy működése ihlette...

Roska Tamás: - Berkeleyben és Budapesten is kerestük a kapcsolatot a neurobiológusokkal. Hámori József agykutatóhoz a könyvén keresztül jutottam el. Olvastam ugyanis a "Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal" című munkáját, s akkor támadt az ötletem, hogy a két agyfélteke együttműködésének mintájára kombinálhatnánk az analóg és logikai számítást. Egyébként: máig nem tudjuk pontosan, mi játszódik le az agyban, de Hámori professzor olyan plasztikusan írja le, hogy még a magamfajta mérnök is azt hiszi, hogy érti. Immár '92 óta együtt dolgozik Hámori és a saját kutatócsoportom, s '93-ban Berkeleyben , találkoztunk Frank Wemblin professzorral, aki viszont a retinának jeles kutatója.

VR: - A chip után tehát hamarosan bejelentik majd a mesterséges szemet is?

Roska Tamás: - Már nem járhatunk túl messze a mesterséges szemtől sem, de hogy végül is mikor jutunk el odáig, nem tudom. Nem elég látni, a szem már feldolgozott információt továbbít az agyba. És a vakságnak is többféle oka lehet. Sok a technikai probléma is, a chipet össze kell kötni az idegekkel. Egyébként az USA-ban és Németországban is dolgoznak a retinaprotézisen, de még egyik kutatás sem tart ott, hogy a chippel összeköthessük.

VR: - Az analóg számítógépet hajdan azért váltotta fel a digitális, mert a tudósok nem tudtak lépést tartani a természettel, vagyis a bonyolultabb útra terelték a jövőt, számokká alakították át a jeleket. Hogyan sikerült újra analóg pályára állítani a komputert?

Inzelt Péter: - Diákkoromban még dolgoztam analóg számítógéppel. Mivel áramjellel működik, bizonyos feladatokat nagyon gyorsan megold, de például számolásra nem alkalmas. Bonyolultnak találja például a szorzást és osztást, a különböző nagyságrendek és az eredmények ábrázolását. A digitális technológia ezért teljesen kiszorította az analóg számítógépet. Chua és Roska professzor új elveket dolgoztak ki speciális feladatok gyors megoldására. A CNN chipet megépítése előtt évekig szimuláltuk, hogy működik-e.

VR: - Ön egy akadémiai kutatóintézetet vezet, hogyan képes beszállni egy alapkutatásba?

Inzelt Péter: - Az Akadémiától évente kapunk egy jelentős összeget, de az csak negyede a költségvetésünknek. Roskáék kutatását kezdettől ígéretesnek tartottuk, az intézeti támogatás persze kevés lett volna, de EU- és OMFB-pályázatokon nyertünk még.

VR: - Honnan tudta a Pentagon, s azon belül is a haditengerészet, hogy a CNN komputerben, chipben van fantázia?

Roska Tamás: - A Pentagonban ismerik, sőt támogatják az amerikai egyetemeken történő kutatásokat. S miután a Berkeley benne van a.projektben, valószínűleg minden lépésünkről folyamatosan értesültek...

Inzelt Péter: - Persze ne úgy képzelje, hogy egyszer bekopogtattak, s hoztak magukkal egy zsák pénzt. Pályáznunk kellett, s csak azután ítéltek meg évi 100 ezer dollár támogatást. Most két hete is Washingtonban jártunk és technológiai bemutatót tartottunk, hogy 2000-ben is támogassák a kutatást. Egyébként évtizedekkel korábban a haditengerészet finanszírozta Neumann János számítógépes kísérleteit is.

Névjegy
Roska Tamás (59) A Magyar Tudományos Akadémia tagja Diploma: Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki kar (1964) Foglalkozása: Az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet Analogikai és Számítórenszerek Kutatólaboratóriumának vezetője Díjak: Szent-Györgyi Albert és Széchenyi István	Inzelt Péter (55) A műszaki tudományok kandidátusa Diploma: Budapesti Műszaki Egyetem - folyamatirányítás (1968) Foglalkozása: Az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet igazgatója

VR: - A haditechnika mire használná a chipet?

Roska Tamás: - Az emberi szem a másodpercenként vetített 25 képet is mozgófilmnek látja, a CNN chip pedig 50 ezer képkockát képes másodpercenként feldolgozni.

Inzelt Péter: - Az analóg számítógép hihetetlenül gyors, ezért érdekes a hadseregnek. Rakéták célravezetésénél épp úgy használhatják, mint űrfelvételek kiértékelésénél. Egyébként viszont kevésbé pontos, mint a digitális. A racionális életben ugyanis nincs szükség ekkora pontosságra. Ahhoz, hogy például magát megismerjem, nem kell tizedmilliméter pontossággal ismernem az arcát, elég a jellegzetességeket rögzíteni. A digitális gépeken a különösen nagy pontosság azért szükséges, mert bonyolultabb feladatokat rengeteg elemi műveletre bontva oldanak meg, és a kerekítési hibák összeadódhatnak.

VR: - Hat év után már ott állnak az aranykapunál, vagyis heteken belül szerződést kötnek egy nagybefektetővel a chip gyártásáról, de ezúttal is a nehezebb utat választották. Tíz kutatóintézetből kilenc eladta volna a jogokat, s nem akarna részt a gyártásból, a haszonból.

Inzelt Péter: - Egyszerűbb egy összegben eladni a jogokat, de mivel a chip további pályafutása alig belátható, szeretnénk részesedni a profitból is. Az orvosi alkalmazások mellett a biztonságtechnikában.éppúgy kapós lehet a chip, mint új játékok fejlesztésénél. Viszont nem lehet drágább 50 dollárnál, s ehhez legalább 40 ezres sorozatot kell gyártani. A befektetés meghaladja a 10 millió dollárt. Ez ebben a szakmában nem csillagászati összeg, de egy kutatóintézet kasszájában nincs ennyi.

VR: - Állítólag több ajánlatot is kaptak már, sőt egy cég megvette volna a találmányt és minden jogot.

Roska Tamás: - Fix összegért már tegnapelőtt eladhattuk volna, de ahhoz mindnyájan ragaszkodunk, hogy a jogokból ne hagyjanak ki bennünket.

lnzelt Péter: - Valóban kaptunk már ilyen ajánlatot is, de bízunk anynyira a CNN-ben, vagy ha úgy tetszik, a chipben, hogy nem adjuk el örökáron. Részesülni szeretnénk a jogokból, a haszonból és biztosak akarunk benne lenni; hogy nem egy páncélszekrény mélyére kerül, sőt a továbbfejlesztésében is szeretnénk részt venni. Önálló céget alapítunk, tehát a kutatók is részesedni fognak a majdani haszonból, ahogy az intézetünk is.

VR: - Az amerikai haditengerészet beleszól-e a támogatása fejében, hogy milyen befektetőt válasszanak?

Inzelt Péter: - Ilyen jogosítványuk nekik sincs. Bár nyilván figyelemmel kísérik majd az üzletkötést. Eddig egyébként amerikai, európai és izraeli befektetőkkel tárgyaltunk. Néhány hónapon belül szeretnénk aláírni a szerződést.

VR: - Ki képviseli a kutatókat és az intézeteket a tárgyalásokon?

Inzelt Péter: - A szerepek és a jogok el vannak osztva. A legfontosabb tárgyaláson minden fél képviselteti magát, de többnyire a miénk a vezető szerep, hiszen mi állunk a legközelebb az alkalmazáshoz, s miénk a szoftverfejlesztéssel kapcsolatos know-how is...

Roska Tamás: - Minden fél egyenlő, s egyikünk sem szeretné, ha bárki kiugrana.

Inzelt Péter: - Némi rizikó van a dologban, mert ha eladjuk, a többi már nem a mi gondunk, hogy mi lesz vele. Viszont mi benne akarunk lenni, s ezt mindenki felvállalta.

Dalia László

(VASÁRNAP REGGEL, 2000. január 2.)