Roska Tamás akadémikus jelenleg a Berkeley Egyetemen tanít, és nevéhez kötődik egy új rendszer szerint működő számítógép kifej1esztése. Tőle kérdeztük, mi a véleménye a "mesterséges" intelligencia és az emberi agy viszonyáról.

- Folyamatosan és régóta izgat ez a kérdés, munkám során is gyakran szembesülök vele. Első élményem a Gödel-tétellel függ össze, ami így szól: minden logikai rendszerben található legalább egy olyan értelmes állítás, amelyről lehetetlen eldönteni, hogy igaz-e vagy hamis. Einstein azt mondta erről, hogy ez a XX. század legdrámaibb tudományos felismerése. Mások szerint ekkor vált a matematika érett tudománnyá, amely meg tudja fogalmazni a saját korlátait.

- Hogyan győzhetett a sakkozó számítógép?
- Először is, nem a számítógép, hanem a programozója, illetve az algoritmusának kitalálója győzött az utasításokat mechanikusan, de óriási sebességgel végrehajtó számítógép segítségével. Sok feladatban ma a leggyorsabb számítógépek is vagy napokat számolnak, vagy nem képesek megoldani olyan feladatokat, amelyeket a természet játszi könnyedséggel old meg. Ilyen példa egy vízcsapból kifolyó vízsugár elemzése, szimulációja, ha turbulenciák vannak, vagy egy galamb képessége, hogy akár száz másik közül felismerje a párját. Ez utóbbi annál is meglepőbb, mert a neuronok sokkal lassabbak, mint a digitális számtógépek. Valószínűleg az egyik ok az, hogy a digitális számítógépünk természete nem megfelelően illeszkedik a feladatához. Az utóbbi években világossá vált, hogy ismét a természethez kell fordulnunk tanácsért, ha sikeresebb algoritmusokat - vagy újfajta számítógépeket akarunk tervezni. A szemünkben - pontosabban a  retinában - olyan komplex folyamatok zajtanok le, amiknek csak az első jeleit kezdjük megérteni. Másrészt a Notre Dame Egyetem izanoelektronikai programját megismerve (itt fedeztek fel az elmúlt hónapban egy új számítóelemet, amelynek mérete néhányszor tíz nanométer) valószínűsíthetö, hogy egy évtizeden belül a számítógépeknek ma még elképzelhetetlen teljesítményű generációi jelennek meg. Az emberi agyban a számolás módjának részleteit nem ismerjük. Egy biztos, hogy nem úgy történik, mint a mai szántítógépekben. A kisebb egész számokra mintha egy térképünk lenne.

- Mindezek azt a kérdést is , felvetik, vajon a sakkozógép végrehajtó rabszolgái vagy alkotó irányítói akarunk-e lenní.
- Újabban sok szó esik az Internet használatáról, jelentőségérő1. Itt is az a kérdés, vajon a képernyő előtt órák hosszat ülő szellemi rágógumizók legyünk, vagy mindezt uralva eszközként használjuk. Vajon az Intemetre értékes információt rátevő vagy arról csak vaktában leszedegető információfogyasztók leszünk. Élnünk kell ezzel a nélkülözhetetlen eszközzel. Egy dolog számomra biztosnak tűnik: a közoktatásban nem az lnternet-használat az elsődleges feladat. Nem erre kell milliárdokat költeni, miközben iskolákat zárnak be. Természetesen fontos ez is, de itt másodlagos. Ha nincs értékrendünk és célunk, akkor a szomszédban lévő könyvtár vagy múzeum is hiábavaló. Az Internet hásználatának a közoktatásban, nevelésben és tanulásban betöltött helyét és módszereit ki kell munkálni. A matematika, fizika és zene terén még a közelmúltban is élvonalban voltunk. A szellemi, erkölcsi és művészeti értékekre nevelés legnemesebb európai hagyományait kell folytatnunk, és nem a közismerten gyenge amerikai "public school"-ok lefelé nivelláló naiv kísérleteit kell követni.