- Fontos változás, hogy az óriásvállalat, amely nálunk korábban csupán masinák, berendezések eladójaként volt jelen, nemrég termelőüzemet telepített Székesfehérvárra.
- A fehérvári, gyár nem "csavarhúzóüzem", tehát itt nem csupán a kész egységek összeszerelését végzik. A merevlemezgyártás csúcstechnológiát igényel. És jelentős a termelésben a magyar szellemi érték is, logisztika, szervezés, technologizálás formájában. Az sem elhanyagolható, hogy a mindössze négy év alatt felszerelt fehérvári gyár ma 7-8 ezer embernek ad munkát. Forgalma évi 1,5-2 milliárd dollár.

- Kutatnak is Fehérváron?
- Nem, bár az IBM-nek nemcsak az anyaországban, hanem világszerte vannak kitűnő laboratóriumai. A svájci laborban - tehát egy vállalati kutatóhelyen - például másfél évtizede a világ fizikusait lázba hozó felfedezés született. Bednorz és Müller, a magas hőmérsékletű szupravezetés két felfedezője már a bejelentést követő évben Nobel-díjat kapott. A világot behálózó integrált számítástechnikában-telekommunikációban exponenciális sebességű a növekedés és a fejlődés. Az integrált áramkörök (IC) egyik feltalálója, Gordon Moore még a hetvenes évek elején állította fel híres törvényét, mely szerint az IC-k elemsűrűsége évenként megduplázódik, miközben az egy tranzisztorra jutó költség feleződik.

- Ez azt is jelenti, hogy a számítástechnikában és a mikroelektronikában változnak a hagyományos kutatási és fejlesztési módszerek?
- Ma a versenyben helytállni akaró nagyvállalat nem elégedhet meg a szokott felállással, amely szerint van egy kutatóközpont, ahol a tudósok kidolgoznak valamit, majd az eredményeket átviszik az iparba. Az IBM-ben is csökken az önálló kutatóhelyek száma. Helyettük a termelés és a marketing közvetlen közelében, azzal összefonódva megy végbe az innováció. Mert a gyorsaság meghatározó a piaci versenyben.

- Köztudomású, hogy az IBM szeret mindent házon belül csinálni. Például a gyártáshoz maga fejlesztett robottechnikát, automatizálást. Megvette az Intel egy részét, hogy áramkörökkel láthassa el magát.
- Ma már az a dilemmánk: mit csináljunk magunk, és miben használjuk mások eredményeit. Korábban szentségtörés lett volna, ha kifejlesztünk egy kiváló részegységet - például a világ legtökéletesebb diszkjét saját rendszereinkhez -, és azt külön eladjuk, hogy más is használhassa. Ma már ez természetes. És mi is beépítjük mások legjobb termékeit, mert nincs arra pénz, idő, hogy mindent magunk fejlesszünk ki.

- Az alapkutatásokat nagyobbrészt mégiscsak egyetemektől, kutatóintézetektől kell megrendelni. Nem?
- Sok mindentől függ, hogy egy nagy cég végül kivel létesít kutatási-fejlesztési kapcsolatot. A közeljövőben részletes felméréssel próbáljuk feltárni: van-e Magyarországon olyan kutatás, amely az IBM-et is érdekli - például a SZTAKI, a Műegyetem, az ELTE vagy más kutatási centrumok munkájában.

- A kutatási együttműködés során mindig kérdéses, hogy a vállalatok mennyire tartják fontosnak az állam szerepét, támogatását, nemcsak anyagi értelemben, hanem az információszolgáltatásban, a kooperációban.
- Jó gazdája ennek az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság. Lehet finomítani a módszereket, de az OMFB munkája használható. Ha összevetjük, ahogy szomszédaink - beleértve az osztrákokat is - próbálják eladni a tudást, azzal, ahogy mi tesszük: nincs szégyellnivalónk. Európa ebben is más, mint Amerika. Az Egyesült Államokban a kormány elfogadja, amit az ipar, az üzleti élet javasol. Kontinensünkön a kormányok szeretik megmondani, mit csináljon az ipar. Rajtunk is segítene, ha az üzleti élet, az ipar és a kormány kölcsönösen hatni tudna egymásra, például az informatikában. Ugyanakkor ellene vagyok annak, hogy a kormánytámogatás kizárólag anyagiakban jusson kifejezésre. Ha a kormány fontosnak tartja az információs társadalom kialakulását, támogassa megfelelő szabályozó eszközökkel, hogy az üzleti világ érzékelje: érdemes idejönni. Ahogy idejött a mi szakmánkban az Ericsson, a Nokia és az IBM. Azért jönnek, mert itt tanult embereket találnak.

(168 ÓRA, 1999. október 14.)