Konfliktusban áll-e az internet kultúrája az információ felhasználójával?

A környezeti problémák fő forrása a természet törvényeinek semmibevétele. E problémák felerősödnek a globalizálódó ipari társadalomban. Természetes kérdés: vajon nem nézünk-e szembe hasonló veszélyekkel a gyorsan fejlődő információs társadalomban az embercsoportok kulturális jellemzőinek figyelmen kívül hagyásával. Melyek azok a tényezők, amelyek az információfogyasztókat jellemzik a különböző nemzeti kulturális környezetekben? A kérdést a nemzeti kultúrák statisztikai úton azonosított dimenzióinak segítségével közelítjük meg.

Statisztikai elemzés segítségével Hofstede holland antropológusnak sikerült a nemzeti értékrendeket négy clusterbe csoportosítani:
Hatalmi távolság: az emberek természetesnek tartják-e, hogy a hatalomból, a státusból és a kiváltságokból egyenlőtlen mértékben részesülnek az egyének vagy nem tulajdonítanak jelentőséget ennek az egyenlőtlenségnek.
Individualizmus-kollektivizmus: az emberek az egyéni tevékenységet és sikereket értékelik-e nagyobbra vagy fontosabb számukra egy társadalmi csoporthoz való tartozás.
Férfiasság-nőiesség: itt valójában nem a nemi szerepekről van szó, hanem például a határozott kiállás és a mennyiségi szemlélet értékeléséről szemben a kompromisszumkészséggel és a minőségi szemlélettel.
A bizonytalanság tűrése, illetve elkerülése: az emberek hozzáállása a nem egyértelmű ismeretlen helyzetekhez, amelyek vitathatatlanul jellemzik például az innovációs tevékenységet.
Más értékrendbeli hozzáállások a fenti négy dimenzió valamelyikével erősen korrelálnak. Vizsgáljuk meg először a hatalmi távolság kapcsolatát az információs társadalommal, amelynek alapeszköze az internet. Az internetet eredetileg oly mértékben nem hierarchikusnak és rugalmasnak terveztek, hogy még egy nukleáris támadásnak is ellenálljon. Nem meglepő tehát, hogy az internet az információigénylők és -szállítók nem hierarchikus globális piacává vált. A rugalmas, elosztott struktúra egyben teremti meg a technológiai lehetőséget és a szociális vonzerőt. Az internetkultúra két legfontosabb alapelve, hogy mindenki egyenlő és az információ szabadon elérhető. A jól ismert bölcsesség szerint azonban az információ hatalom.
Vajon az internet kultúrája konfliktusban áll-e az információ felhasználásával a hatalom, a státus vagy a kiváltságok fenntartása érdekében? Evans egy érdekes áttekintést ad a francia kultúrával kapcsolatos tanulmányokról. A hatalommal kapcsolatosan például megjegyzi, a francia igazgató leginkább csak akkor közli a dolgozókkal a számukra szükséges információkat, amikor azoknak erre szükségük van. Az igazgató hatalmát az biztosítja, hogy a beosztottaknak mindig vissza kell térniük az újabb információkért. A státus kapcsán pedig azt jegyzi meg, hogy „az emberek közötti kommunikáció gyakran indul a végzettséget és a munkahelyi státust tisztázó beszélgetéssel, amely meghatározza a további beszélgetés alapszabályait. A francia vezető általában telefonon hívja az alárendeltjeit, viszont személyesen keresi fel a feletteseit."
A fentiekhez feltétlenül hozzátartozik, hogy Evans szerint „ezek a tulajdonságok nem minden franciára érvényesek. Egyre nagyobb elmozdulás figyelhető meg a fent vázolt pontokkal jellemezhető viselkedéstől." Tisztán látható, hogy az internetkultúra konfliktusban áll a francia kultúra fenti tulajdonságaival.
Láthattuk, hogy az információ átadásra vonatkozó hajlandóság logikus összefüggésben áll a nemzeti kultúra hatalmitávolság-indexével. Ezzel szemben az információkeresésre vonatkozó hajlandóság az individualizmust, illetve a kollektivizmust előnyben részesítő nemzeti értékrendszerrel hozható kapcsolatba.
Pooka és Füstös a nemzeti kultúrák vezetési stílusra, információigényre és információátadásra gyakorolt hatását vizsgálta Bolíviából, Magyarországról és Lengyelországból származó statisztikák alapján. Egyik következtetésük szerint „a legtöbb magyar és lengyel alkalmazott erősebb vezetői kontrollra, strukturált munkakörülményekre és feladatspecifikus információkra vágyik. A bolíviaiakról ugyanez nem mondható el". Ez azért meglepő eredmény, mert Bolívia Peruval és Chilével határos, amelyek a Hofstede-tanulmány szerint kollektivista társadalmak. Pooka és Füstös a következőképpen magyarázzák ezt a jelenséget: „Lengyelországban és Magyarországon 43 évig a tervgazdaság alapeleme volt a strukturált munkakörnyezet, amely továbbra is kényelmes menedéket jelenthet".
A kollektivista társadalmak alapvető jellemzője, hogy az emberek csoportokhoz tartoznak, amelyek a hűségért cserébe védelmet biztosítanak. Egy individualista társadalom értékrendje szerint mindenki saját magáról, illetve közvetlen családtagjairól kell, hogy gondoskodjon.
Wheeler a világ egy másik sarkából, Kuvaitból publikált egy tanulmányt, amely szintén az információ közzétételére vagy elérésére vonatkozó hajlandósággal kapcsolatos. Egy Wheeler által elemzett konkrét eset. „Kuvait erkölcsi szabályai szerint egy politikai vélemény nyilvános hangoztatása helytelen. A közösség néhány tagja például ellenzi azt a kormánydöntést, amely szerint dollármilliókat költenek katonai eszközökre, miközben a régió műemlékei tönkremennek, mivel a kormány nem áldoz pénzt megőrzésükre. A world wide web használata azonban - annak érdekében, hogy kellemetlen helyzetbe hozzák a kormányt a lokális és globális figyelem felkeltésével - ellentmond a kuvaiti kultúra szellemének, amely szerint az egész ereje és egysége többet jelent az egyén véleményénél."
Az individualista vagy kollektivista értékrendszer alapvető hatást gyakorol a csoportos döntéstámogató rendszerek (GDSS) és más groupware-rendszerek hasznosságával és magával a rendszerrel kapcsolatos felfogásra. Az állítás alátámasztása érdekében Hofstede-t idézzük, aki maga is egy amerikai menedzsmentkutatóra hivatkozik. Christopher Earley két 48 fős csoporton végzett el egy érdekes laboratóriumi kísérletet. Az egyik csoportban dél-kínai menedzsergyakornokok, a másikban pedig USA-beli hasonló menedzsergyakornokok voltak. A résztvevők felének mindegyik országban csoportfeladatot adtak, a másik felének pedig egyéni feladatot. Mindegyik ország résztvevőinek felét mind a csoportfeladatos, mind az egyéni feladatos részhalmazból megkérték, hogy a befejezett feladathoz adják a nevüket, a résztvevők másik felét pedig arra kérték, hogy maradjanak anonimek. „A kínai kollektivista résztvevők akkor teljesítettek a legjobban, ha csoportosan és anonim módon kellett a feladatot végrehajtani, a legrosszabbul pedig akkor, ha önállóan és a nevüket feltüntetve kellett dolgozni. Az amerikai individualista résztvevők akkor voltak a leghatékonyabbak, amikor önállóan, a név megjelölésével kellett dolgozni és reménytelenül rosszul teljesítettek a csoportos anonim esetben."
A férfiasság-nőiesség dimenzió kapcsolatos a nemi szerepekkel, de inkább a férfi, illetve női értéksztereotípiák előnyben részesítését jelenti egy adott kultúrában. Két ilyen példa a magabiztosság és a szerénység.
A különböző kultúrák találkozása mindennapos esemény az információs társadalomban. Ha az emberek nincsenek tisztában a kulturális különbségekkel, akkor nevetségesnek, idegennek, sokkolónak, sőt akár még gyűlöletesnek is találhatják ezeket. Atwong egy olyan virtuális osztályteremben megvalósított kísérletről számol be, amelyben az egyesült államokbeli California State University-Fullerton és a finn Lappeenranta University of Technology diákjai vettek részt. A kísérlet tárgya egy marketingkutatási projekt volt, amelynek részleteit itt szükségtelen tárgyalni. Számunkra fontos információ, hogy „a projekt az amerikai és a finn diákokat egy virtuális osztályteremben többnemzetiségű csapatokba rendelte. A diákok az internetet adatgyűjtésre használták és szükség esetén internetes beszélgetést kezdeményeztek az idegen csapattagokkal." A történet lényege egy finn diák véleménye alapján foglalható össze: „Érdekes volt látni a kulturális különbségek hatását még egy olyan aránylag egyszerű projektben is, mint ez. Amikor először kommunikáltunk az amerikai csapattársainkkal, először be akartak mutatkozni és az érdeklődési körükről, a hobbijaikról szerettek volna beszélgetni. Ezt mi furcsának találtuk. Később jöttünk rá, hogy ezzel a csevegéssel próbáltak közelebbi kapcsolatot létrehozni. A finnek azonnal a tárgyra szoktak térni. A szóbeli beszámolókban az amerikai diákok jóval nagyobb hangsúlyt fektettek az előadás technológiájára, mint mi. Mindazonáltal véleményem szerint a munka minősége közel azonos volt."
Az információs társadalom technológiái rohamos sebességgel fejlődnek, lendületet adva az innovációnak. Hofstede eredményei szerint „a bizonytalanságtűrő országok várhatóan jobban ösztönzik az alapkutatásokat és nagyobb a toleranciájuk a deviáns gondolatok iránt. Ugyanakkor azonban hátrányban vannak az alapinnovációk tényleges megvalósítása során, mivel az ilyen megvalósításokhoz általában a részletesség és pontosság iránti határozott érzék szükséges. Ez az érzék sokkal inkább a bizonytalanság elkerülő országokban lelhető fel." Nem meglepő tehát, hogy az információs társadalom technológiáinak terjedése negatív korrelációban áll a bizonytalanság elkerüléssel.
A fentiekben az információfogyasztók nemzeti kultúra által meghatározott értékrendjeit vizsgáltuk. E kérdésekkel keveset foglalkoznak, vizsgálatuk azonban kulcsfontosságú az információs társadalomban. Bármely olyan tevékenység, amely figyelmen kívül hagyja a kulturális környezetet, az vagy kudarcra van ítélve, vagy emberek életét rázza meg. Másrészt viszont az információs társadalom technológiái felhasználhatók arra is, hogy felkeltsék az érdeklődést a különböző nemzeti kultúrák és értékrendszerek létezése iránt és érzékeltessék egy adott kultúra tagjaival a többi kultúra előnyeit és értékeit. Ezáltal járulhat hozzá igazán az információs társadalom a tolerancia globális növekedéséhez, amelyre akár közvetlen környezetünkben is égető szükség van.

Az eredeti cikk a Napi Gazdaság honlapján.