Inzelt Péter a 2000-es év számítógépes bummjáról és az információs forradalom nyugtalanító társadalmi következményeiről
Szinte a vízcsapból is az folyik: a 2000-es év beláthatatlan kárt okozhat a bankok és hivatalok számítógépeiben. Néhány komputergenerációval ezelőtt, a szegényesebb memóriakészletek idején ugyanis a szoftverkészítők az évszámokat takarékosságból csupán az utolsó két számjeggyel jelölték s most a "buta" gépek össze fogják keverni az évszázadokat. Lapunk kérdéseire dr. Inzelt Péter, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetének igazgatója, a műszaki tudományok kandidátusa válaszolt.
- Osztja-e azoknak
az álláspontját, akik szerint 2000 nálunk is számítástechnikai katasztrófaév
lesz?
- A régebbi rendszereknél valóban okozhat komoly problémákat: a Cobol, a PL 1, a
Fortyan ugyanis már régóta az utóbbi például 1964-tői, az IBM-gépek első
algoritmikus programnyelveként - forgalomban van. Ott már volt dátumozás, de csak hat
számjegyet tartottak fenn e célra. Ily módon ez a probléma főként a régi
fejlesztésű banki rendszereket érinti. Magyarországon viszont ez komoly mértékben
csupán 1985 után kezdett kiépülni, s a késedelem ezúttal haszonnal jár, hiszen
akkor már bőven jutott a memóriából nyolc számjegyre. Elmondható tehát, hogy a
"millenniumi bomba" nem Magyarországon robban. Ez persze nem jelenti azt, hogy
egyes magyar cégeknél holmi titokzatos, gyanús okokból ne vettek volna meg régi
típusú rendszereket.
- Világméretekben ez mennyire valós probléma?
- Jelentős mértékben. Amerikai bankokban például a mai napig is használatban vannak
olyan rendszerek, melyek nálunk már forgalomba sem kerültek. Eddig ugyanis jól
működtek, s húsz esztendő alatt a banki funkciók sem változtak. Hozzá kell tenni:
minden változtatás gondokat okoz egy rendszerben.
- Hallani, hogy a 2000-es esztendőnél is nagyobb felfordulást
okozhat a pénzügyi szoftverekben, ha tovább tart a konjunktúra, és a Dow Jones-index
a New York-i tőzsdén átlépi a tízezres álomhatárt. ..
- Nem kizárt, hogy ez a híresztelés is az érintett cégek üzleti érdekeit
szolgálja. Nálunk is már rengeteg ilyen "bomba" ketyegett. A mi intézeti
fizetési rendszerünkben például jó ideig öt számjegyű volt a legnagyobb
kifizethető összeg. Ha valaki kapott kiemelt, mondjuk, 150 ezres prémiumot kapott, csak
két tételben (99 ezer + 51 ezer) tudták számlázni.
- Bizonyára bonyolítja a helyzetet, hogy hazánkban igen sokféle
program van forgalomban...
- Kétféle programról beszélhetünk: sztenderdről és egyénileg
"bütyköltről". Seregnyi kft. vállalt programozást, miközben ez a terület
egyáltalán nem volt szabályozva. Így egyes hivatalokba is kerültek olyan egyedi
bérszámfejtő, archiváló rendszerek, amelyeknek a megalkotói mára elérhetetlenek, s
az átadás-átvételkor a program leírását is "elfelejtették"
dokumentálni. Mi tagadás, ezeket a szoftvereket igen komplikált feladat felülírni.
Ezzel szemben a sztenderd programok kétségtelen előnye, hogy az újabb verziókat rá
lehet ültetni a régebbiekre, így kezelhetővé válnak a hajdani adatbázisok is. Az
átállás úgyszólván automatikus - persze korántsem ingyenes...
- Elképzelhető, hogy a szoftverfejlesztő cégeknek érdekük
eleve beépíteni az időzített bombákat a programjaikba?
- Kétségkívül nagy üzletről van szó, s mivel a szoftver bizalmi termék, nehézkes
az ellenőrzése is. Efféle csalafintaságokra azonban nincs igazából szükség - az
érdeklődés enélkül is fenntartható. Kevesen gondolják például át, hogy az új
komputeres generációk hihetetlen technikai fejlődése, a kapacitás növekedése
nagyobbrészt föl is emésztődik a mind bonyolultabb operációs rendszerek
működtetésére.
- Ön akadémiai alkalmazásban áll. Hogy érzi: tudománynak
tekinthető-e mára a számítástechnika?
- A számítógép éppolyan használati eszköz, mint például a televízió. A
megszületése és továbbfejlesztése viszont érzésem szerint tisztán tudomány. Ebben
egyetértünk az Akadémiával - s "hivatalosan" ma Magyarországon az a
tudomány, amit az MTA annak minősít. De egyszerű logikával is belátható, hogy a
fejlesztés számos alaptudományt, a matematika jó néhány ágát felhasználja; a
gyártás pedig nem lehetne meg a fizika, a kémia, s újabban az optika művelése
nélkül. De említhetném e szempontból a kódelméletet vagy az egész
operációkutatást is.
- Sokat hallani a számítógépes "nemzedékekről".
Mennyi itt egy "emberöltő"?
- Jóval kevesebb, mint az "életben". A nagy cégek - bár ez még nem számít
generációváltásnak - már egy éven belül, kilenc havonta hoznak ki egy-egy új
gépcsaládot. Ezek teljesítménye pedig évente három-tízszeresére növekszik.
Egy mai személyi számítógép tizenöt éve még egy többemeletes házban sem fért volna el, s egy jéggyár kellett volna a hűtéséhez. A hetvenes évek második felében a Hunor elektronikus szorzógép még asztali méretű volt, a négy alapműveletet tudta, és 80 ezer forintba (mai értéken mintegy másfél millióba) került. Nyolc évre rá a hajszálvékony kalkulátorok ennek már az ezerszeresét tudták, ráadásul dömpingáron...
- Hogyan látja: megy-e a számítógép által a világ elébb?
- Mindenfelé megy egyszerre. Két tényező hamarosan alapvetően megváltoztatja a
társadalom életét. Egyrészt a kicsi és olcsó számítógépek mindenhová
beépülnek, az autóktól a tévéken át a mosógépekig; másrészt a hálózati
technológia indít el gyökeres változásokat. Nem vagyok igazán optimista az ember
jövőjét illetően. Gondolkodógép ugyan soha nem lesz helyette, de annak, hogy a
háló által rövidesen mindent el lehet intézni a lakás falain belülről, érzésem
szerint kevesen gondolták át a szociológiai következményeit. Aki teheti, eladja majd
a székházát, mert olcsóbb lesz otthonról dolgoztatni - megrendülhet hát az
ingatlanpiac, az építőipar. Az iparból korábban a szolgáltatásba tódult munkaerő
nagy része pedig újfent elfoglaltság nélkül maradhat - a robbanásszerű
számítógépesítés ugyanis épp ezt a szférát (a kereskedelmet, a banki
szolgáltatásokat) "szabadítja meg" legnagyobb mértékben az emberi
munkaerőtől.
- Ön szerint lehetséges-e, hogy a számítógép, az európai
típusú kultúra e csúcseredménye épp az európai kultúrát számolja fel?
- Ezt talán nem lehet így kijelenteni; de a hagyományos szótárak, kézikönyvek
valószínűleg eltűnnek. A szépirodalmat vélhetőleg továbbra is kinyomtatják majd,
de ez aligha vigasztalja a papíripart. A távközlés, a számítástechnika és az
Internet várhatóan integrálódik, s már ma is okoz botrányt, hogy olcsóbb a
világhálón telefonálni bár egyelőre rosszabb minőségben. Óriási veszélyt jelent
az Internet szabályozatlansága erkölcsi szempontból; de a jog is katasztrofálisan el
van e téren maradva. Az Internet, ha nem is játéknak, de kommunikációs csatornának,
levelezésnek, közös cikkírásnak indult. Ám ' szinte semmi garancia nincs sem a
biztonságra, sem arra, hogy az üzenetek mennyi idő alatt jutnak el a címzetthez. Az
elektronikus kereskedelemmel és ! bankkal összefüggésben igyekeznek is ezeket
kifejleszteni - ilyen például az Internet-2 projekt. Internet-viszonylatban amúgy
világszínvonalon állunk, de épp most kezdünk lemaradni, mivel nincs pénz az újabb
európai rendszerekhez való csatlakozásra. Minél nagyobb teljesítményű ugyanis egy
rendszer, annál magasabbak a használatával kapcsolatos távközlési díjak. Ahhoz,
hogy a magyar akadémiai és felsőoktatási szféra csatlakozzék az új kontinentális
hálóra, évi három-négyszázmillió forintra volna szükség.
- Ön szerint destruktív találmányról volna szó?
- Nem tudom, hogy a jövő destruktív-e. Az informatikai forradalom révén, úgy tűnik,
komoly változások előtt állunk, aminek lesznek negatív hatásai is, mint az autónak
a mindennapi hullahegyek viszonylatában. A főiránnyal szemközt haladni viszont
kilátástalan. Az otthoni munkavégzés elterjedése zavarokat okozhat akár a
társasági életben, a párválasztásban is. Nem tudjuk azt sem, hogy az információs
forradalom csökkenti-e vagy növeli a családok közötti távolságot. De nem
feledhető, hogy nem mindenből lett forradalom, amit annak véltünk: jó ideje
működnek például az atomerőművek is, de a korlátlan energia forradalma azóta sem
következett be...
(MAGYAR NEMZET, 1998. július 11.)