Az információs társadalom betegségei

Roska Tamás akadémikus a globalizációról, az emberi értékekről és a tudósok felelősségéről

Az információtechnika iránt érdeklődő olvasóink előtt nem ismeretlen Roska Tamás akadémikus. Először 1974-ben dolgozott Berkeleyben, a Kaliforniai Egyetemen. Vendégprofesszorként kutat 1989 óta ugyanott, ahol Leon O. Chua professzorral 1992 nyarán megalkották a CNN univerzális számítógép és szuperszámítógép chiparchitektúráját, az első tárolt programú analogikai tömbszámítógépet. Évente több hónapot tölt Berkeleyben, így részese az információs társadalom előnyeinek és hátrányainak. Az értő kutató szemével talán többet lát meg a számítógépek uralta világból, az arányoknak abból az eltolódásából, ami a mai amerikai társadalmat jellemzi.

- Nemrég Kaliforniából hazafelé repülve érdekes cikket olvastam a Wall Street Journal című lapban - mondja Rostra Tamás. - A szerző meggyőzően fejti ki, hogy bár a globalizációnak jelentos előnyei vannak a nemzetközi pénzügyi rendszerbén és a technológiában is, a kultúrák szintjén katasztrófához vezethet. A különböző kultúrák nem "suríthetők", kis idő elteltével az emberek nem érzik jól magukat más kultúrákban, más tradíciók között. Most, amikor nagy lépésekkel közeledünk az Európai Unió felé - ami, azt hiszem, nagyszerű dolog -, nem árt elgondolkodni azon: hogyan őrizzük meg nemzeti identitásunkat úgy, hogy harmonikus életet teremtsünk magunknak, ugyanakkor sajátos értékeinket hozzá tudjuk adni a közösségeihez. El kell gondolkodni azon, hogy a "pluralista, értéksemleges, globalizálódó világ prófétái vajon nem hamis pótlékot ígérnek-e a kis országok kulturális öröksége, nemzeti identitása helyett? A "mintavilág", az amerikai információs társadalom világa már kitermelte jól kitapintható betegségeit. Itthoni, erőszakos propagálói elfedik ezeket, vagy nem is tudnak róluk. De elfedik azokat az emberi és közösségi értékeket is, amelyek pillérei az amerikai társadalom sikerének (a család, a megbízhatóság, a kemény munka tisztelete). Az információtechnika hazai írástudóinak felelőssége erre fölhívni a figyelmet. Az egyébként örvendetes információs eszközök és szolgáltatások nem helyettesítik az oktatás és nevelésemberi értékeket hordozó közösségeit.

- Hosszú idon át tudatosan fosztottak meg embereket hagyományaiktól, hitüktől.
- Az elmúlt évtizedek politikai, gazdasági, ideológiai változásai a közfelfogásban sok világképet, hitet leromboltak Keleten és Nyugaton egyaránt. A tudomány világában is több biztosnak hitt világkép változott meg. A "most már majdnem mindent tudunk, és csak idő kérdése, hogy mindenre választ kapjunk..." hangulatot kikezdték a tények és új felismerések. A XIX. század naiv magabiztossága megrendült. Megtudtuk azt is; hogy vannak kérdések, amelyekre elvileg sem találhatunk logikailag biztos választ. Mégis, a helyes világképre szükség van, a zavaros gondolkodás bántja a tisztán látó embert. A tudományellenesség nem visz sehová. Zsákutcába vezetett az objektív erkölcsi jó és a közjó negligálása, a "világnézetileg semleges" fogalom népszerűsítése. A szilárd alapokat kereső, tudományosan képzett, hitében és életeszményeiben a magasabbrendűt valló, saját gyengéit elismerő, de az értékek megvalósításáért küzdő ember újra kezd vonzóbbá válni. A család és az élet tisztelete, a szolidaritás az elesettekkel, az emberi személy tisztelete, az igazmondás egyszerű értékei jobban előtűnnek az olyan világban, amelyben az aberrált és pusztító "életstíusok" kultusza tömeges elnyomorodást hozott: az USA-ban minden harmadik gyermek családon kívül születik, az agresszivitás és kábítószerfogyasztás terjed, Magyarországon pedig a válás, az öngyilkosság, a magzatpusztítás népbetegség-méreteket öltött.

- Előttünk zajlik a nagy "kísérlet" , az amerikai társadalom változása.
- Lehetőségünk lenne tanulni a hibákból és az előnyökből is. A csúcstechnológiákban szépen kirajzolódtak például azok a területek, ahol a kisvállalkozások tudnak újat adni, és azok, ahol a nagyvállalatok.muködhetnek, eredményesebben. Nemrég kifejtettem, miképp tudnánk itthon százával indítani olyan kisvállalkozásokat, amelyek csúcstechnológiát alkalmaznak. Súlyos gondja a magyar . tudományos életnek, hogy a doktorátust megszerzett, kulcsfontosságú 28-35 éves korosztály legjobbjai tömegesen maradnak külföldön. Az iskolákat számítógépekkel akarjuk fölszerelni; miközben nincs meg a megfelelő tartalom, miközben nem lehet könyedén és olcsón hozzád, a magyar és az európai kultúra értékeihez. Addig kiváltképpen fölösleges törekvés ez, amíg ennek az az ára, hogy pedagógusokat bocsátanak el, iskolákat zárnak be. Ezt a , "kísérletet" az amerikai társadalom öt-hat évvel ezelőtt elvégezte. Azt hitték, hogy az általában igen alacsony színvonalú állami iskolákban tanuló hátrányos helyzetű gyerekeket a számítógépek elterjedése fogja megmenteni. Nem így történt. Nagyszerű az információtechnika adta lehetőség - csakhogy bizonyos életkorban nem segít, hanem esetleg kárt okoz. Amíg egy gyermek nem. tanulta meg az erkölcsi élet alapszabályait, a ne ölj, ne lopj, ne hazudj parancsát, addig felesleges a billentyűzettel bajlódnia. A fantáziadús, harmonikus életre, tudományra, mesterségre az aktív ismeretszerzés, olvasás, szavalás, zenélés készít fel igazán. A nemes és alapos tartalom kidolgozó ipar révén kell kitűnnünk. Jó példáink is vannak. Ezekért érdemes tehetséget, anyagi erőket és politikai befolyás áldó. Ez lehet egy nemzeti informatikai program sarokpontja.

Hankó Ildikó

(MAGYAR NEMZET, 1999. január 5.)