Az MTA SZTAKI-nál 10-15 éve foglalkoznak nyomdaipari kutatásokkal, ezen belül is levilágítók fejlesztésével. Kas Ivánnal, az MTA SZTAKI egyik fejlesztőmérnökével beszélgettünk:

- Először is szeretném megköszönni a Print & Publishing érdeklődését, amivel időről időre megkeresnek bennünket, hiszen egy kutató-fejlesztő társaságnak mindig hasznos a szakmával a széles körű kommunikáció, annál is inkább, hiszen az általunk létrehozott berendezéseket ok használják majd.

- Milyen újdonsággal rukkolnak ki a közeljövőben?
- A filmre történő levilágítás terén az MTA SZTAKI eddig lépést tudott tartani a világ vezető vállalataival és jelenleg is az élvonalba tartozó paraméterekkel rendelkező berendezéseket állít elo. Ez a háttér, valamint a nagy igénybevételt tűrő poliészter hordozójú ofszetlemezek megjelenése a piacon lehetővé tette, hogy egy gazdaságosan működő ún. közvetlen levilágító kifejlesztésén dolgozzunk. Az volt a cél, hogy nemcsak magát a szűken vett berendezést fejlesszük ki, hanem a felhasználást lehetővé tévő pre-press rendszer magját is. A konstrukciós időszakban a szakirodalom és a piac új igényeket fogalmazott meg, és emiatt menet közben konstrukciós változtatásokat hajtottunk végre a készülő berendezésen, még az ebből származó idoráfordítás növekedésének figyelembevételével is. Hogy nem döntöttünk rosszul, és nem késtünk el, mutatja, hogy még ma sincs ilyen elven (közvetlen ofszetlemezre történő levilágítás) muködo rendszer és technológia az országban. Törekvésünk eléréséhez támogatást kaptunk az OMFB-tol és a nyomdaipar részéről is próbanyomtatósok, tesztek végzéséhez (Mesterprint Kft., Dunaprint Kft.), amelyet külön meg szeretnék köszönni.

A fejlesztési munkák során a tendenciákat tanulmányozva felismertük, hogy a hagyományos (10-15 évvel ezelőtti) nyomdaiparhoz képest egyre több munkaművelet kerül a nyomdán kívülre. Régen az volt a helyzet, hogy a megrendelonek a korrekt kéziratot kellett (lehetett) letennie a nyomda asztalára, majd a készterméket kézhez kapta. A számítástechnika, a szoftverek, a memóriakapacitások és hatékonyságuk növekedése, eloször csak a szedést, tördelést, késobb már a képfeldolgozást is a nyomdán kívülre helyezték, ezeket a tevékenységeket a megrendelők, vagy azok alvállalkozói végezték. Ezután már szinte természetes, hogy amint a technika és az árak lehetővé tették, az "otthoni" pre-press már a levilágítást is elvégezte és a színre bontott film került csak a nyomdába. Vagyis létrejöttek a DTP-stúdiók. Ez az átmenet igen keserves volt mindkét fél számára, sok nehézséget, problémát vetett fel mind nyomdai, mind pedig megrendeloi oldalról, hiszen meg kellett találniuk a közös nyelvet. Amikor néhány évvel ezelott a szaksajtó CTP-rol beszélt, leginkább az újságnyomtatást említette fo felvevő piacként, hiszen ott egy félórányi idomegtakarítás is óriási előnyt jelent az információk frissessége, gyorsasága miatt. Úgy gondoltuk, nemcsak ennek a viszonylag szűk termékcsoportnak érné meg áttérni a CTP-technológiára, hanem sokkal szélesebb körnek. E koncepcióalapján kezdtük el fejleszteni a legújabb levilágítónkat. Abból indultunk ki, hogy ennek a nyomdán kívülre történő orientációnak az lesz a folytatása, hogy a nyomda kizárólag a nyomtatást végzi, a formakészítés máshol fog készülni. Olyan berendezést szerettünk volna készíteni, amely alkalmassá teszi felhasználóját arra, hogy több nyomdát, azon belül is több nyomógépet legyen képes kiszolgálni.

Az 1993-as Ipexen mutatták be a poliészter alapú nyomólemezeket, amelyek nagyon hasonlóan viselkednek a hagyományos filmekhez, ráadásul érzékenységük lehetővé teszi (670 nm), hogy az általunk eddig is használt hélium-neon, illetve diódasoros megvilágítással lehet oket exponálni. Vagyis a film és a lemez levilágításakor csak intenzitásbeli differencia van, amit egy szabályozással meg lehet oldani, s így egy berendezésen belül- film és lemezlevilágítás is megvalósítható.

A gép építése a tavalyi évben befejeződött, azonban teljesen új technológiáról lévén szó, nem elegendő a tervezés hibáit korrigálni a tesztelés során, hanem egy kész technológiát kell a felhasználó kezébe adnunk. Jelen pillanatban tehát a tesztelés folyamatában vagyunk mind gép-, mind pedig szoftveroldalról. A gépet egyébként jövő év első negyedévében szeretnénk bemutatn ill. a nagyközönségnek és megkezdeni értékesítését. Persze rögtön felmerül a kérdés, hogy mennyibe kerül majd a berendezés. Szeretnénk egy szélesebb piacot elérni, és így kb. tízmillió forintos áron kínálnánk a berendezést. Ez az ár tartalmazza majd az on-line hívóberendezéshez történő csatlakoztathatóságot és egy középerős szoftvertámogatottságot. Természetesen a szoftverkiépítettséget igény szerint lehet bővíteni. Ha már a szoftverekrol beszélünk, itt szeretném elmondani, hogy több szoftver is készült a felhasználóknak. A RIP-en kívül készült egy, a berendezés használhatóságát biztosító szoftver (Schema), amellyel a különböző nyomdák különböző nyomógéptípusainak adatai kezelhetők, egy rendszerkalibráló szoftver (Calibration), amellyel softproofok készíthetők, valamint egy kilövő szoftver (Imposition) is.

BánfaIvi Zsolt

(PRINT PUBLISHING, 1999/55.szám)