Színes Bulvárlap, 2005. május 3.

Múltba lát a magyar találmány

Aquincumban mutatkozik be egy új magyar találmány, a kronoszkóp, melynek segítségével bepillantást nyerhetünk a múltba. A romkertben felállított szerkezet segítségével megjeleníthet.vé válnak a kétezer éves ókori épületek, a látogatók a romok helyén az egykori épületeket láthatják teljes valójukban.

Régészeti körökben a mai napig eldöntetlen vita, hogy szabad-e bemutatni a romok alapján elképzelt épületeket, bár a helyreállítás minőségét illetően nincsenek kételyek. Ha hozzáértő régész talál két kődarabot, már rekonstruálni tudja. Vannak azonban, akik vitatkoznak velük, mondván, ami eredeti, ahhoz nem szabad nyúlni. Azzal érvelnek, hogy bármely megoldás – festmény, makett, számítógépes animáció – elszakítja a szemlélőt a helyszíntől.

A kronoszkóp alapötlete az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézete térinformatikai osztályának vezetőjétől, Szentgáli Ádámtól származik, a készülék kidolgozását Holakovszky László vezette, aki a videoszemüveg-technika hazai úttörője.

– Ha a látogató végigsétál, nehezére esik elképzelni, hogy nézhetett ki az ókori város. Ebben eddig a könyvek és rajzok segítettek, de az érzést, hogy én most egy városban vagyok, nem lehet átélni – mondja Szentgáli Ádám, aki a romok között nőtt fel. – Már négyévesen ott szaladgáltam. Bár nem szakmám a régészet, mérnök vagyok, de folyton foglalkoztatott, hogyan lehet bemutatni a romokat anélkül, hogy hozzáépítenénk – magyarázza az ötletgazda.

A romok újjáépítéséről szó sem lehetett, az 1964-es Velencei Charta meg is tiltja a feltételezéseken alapuló rekonstrukciót. Az igény viszont óriási, a látogatókat nem elégítik ki a bokáig érő falmaradványok, azok alapján nem tudják elképzelni az egykori épületeket, a hajdani várost.

A látogatónak nem kell a fejére vagy testére csatolni egy bonyolult szerkezetet, most már elég, ha séta közben belenéz a romkert különböző pontjain elhelyezett készülékekbe, és ott találja magát a valósághű ókori utcán. A csillogó fémoszlopon álló nézőkével, mint egy periszkóppal akár körbe is pásztázhat. A látott háromdimenziós kép egyik része a valóság, a romkert, az utak és a fák. A falmaradványok és alapok helyén azonban ott állnak a több ezer éves épületek. Fotorealisztikus részletességgel kidolgozott minden fal, oszlop, ablakkeret.

A látvány valószerűségéhez az is hozzájárul, hogy a képen éppen úgy, mit a valóságban, süt a nap vagy esik az eső, az épületek árnyékot vetnek, mintha valóban ott lennénk a múltban. A fantasztikus élményt fokozza, hogy a kronoszkóp belsejéből folyamatosan halk zene szól, felidézve a római kori víziorgona hangját.

Maga a kronoszkóp egy fémcsővázas, nemesacélból készült, leginkább távcsőre emlékeztető szerkezet. A fejrész magassága állítható, így gyermekek vagy tolókocsiban ülők is könnyen kukucskálhatnak. A nézőke mikroképernyőket és optikai rendszert tartalmaz, hőtől, hidegtől és párától temperált ventilláció védi.

Első lépésként két múltba nézőt állítottak fel. Az egyiket a múzeumi főépület mellett, ahonnan a közfürdőre, a Macellum piacra és az iparosházakra látni, a másikat a szabadtéri színpad közelében helyezték el.

– A technológia lehetőséget nyújt épületcsoportonkénti, koronkénti és mozgásanimációs megjelenítésre is, de nem szabad átesnünk a ló túloldalára. Nem célunk, hogy Disneylandet varázsoljunk ide, ahol római katonák szaladgálnak – jelentette ki Szentgáli Ádám, a kronoszkóp szellemi atyja.

A kronoszkóp április 29-től látható és kipróbálható az Aquincumi Múzeumban.

Az erededeti cikk az újság weblapján