Élet és Tudomány, 2005. 22. szám
Virtuális múltidézés - két múzeumban is: az Aquincumi Múzeumban és a Budapesti
Történeti Múzeumban
K. M. [2005.06.03]
Mindkét látványosság megvalósítása a kormányzat múzeumfejlesztő
Alfa-programjának köszönhető. Mindkét esetben századokkal, évezredekkel
korábbi állapotot rekonstruálnak a számítástechnika segítségével. Ezt
rajzokkal, makettekkel megtették eddig is, csakhogy amit most látunk, az
olyan, mint a valóság.
Ha sétálunk az aquincumi rommezőben, a földből alig fél méterre emelkedő
falak térképszerűen rajzolják elénk a római kor lakóépületeit, palotáit,
templomait, utcáit, tereit. Erős képzelőerő kell hozzá, még ha van is
írásos, szóbeli magyarázat, tárlatvezetés, hogy megidézzük, milyenek is
lehettek teljes szépségükben, amikor Pannónia keleti felének helytartói
székhelye és légiós tábora mellé települt polgárváros virágzott itt. Ám ha
most a látogató belenéz a csillogó fémoszlopon álló kronoszkópba,
megelevenedik az egykor volt világ, pontosabban a Kr. u. III. évszázadi
állapotok, akkor élte fénykorát a város. Teljessé váló épületek, utcák,
szentélyek, piac - háromdimenziós látványban. Pontosan ott, a romok helyén,
ugyanolyan fényviszonyok között, napsütésben vagy borús időben, mint ami a
látogatót éppen körülveszi. Egyelőre két kronoszkóp áll a
romterületen. Az egyik a régi múzeumi főépület mellett, a másik a jelenlegi
szabadtéri színpadnál. Az előbbiből a nagy közfürdő, a Macellum (piac) és a
mellette álló iparosházak, a másikból a Collegium, a nagy lakóház és a
Mithras szentély "építhető fel". De mi is a kronoszkóp? Külsőleg olyan, mint
azok a távcsövek, amelyek kilátóhelyeken vannak felállítva turisták számára.
Csakhogy itt nem a távolság rövidül, hanem az idő: a körbeforgatható
nézőkében az ókori épületek jelennek meg eredeti helyükön teljes
részletességgel és hitelességgel. A nézőke mikroképernyőket és optikai
rendszert tartalmaz, az állvány és a forgó fejrész közé
szögelfordulás-érzékelőt építettek be, így a mikroképernyők mindig az
aktuális - a nézőke irányába eső - képet mutatják, amit a múzeumi
főépületben lévő központi számítógépről kapnak. A szoftver különleges, eddig
sehol nem alkalmazott módon kombinálja a foto- és számítástechnikát. A
rendszer fontos része a napsütés- és megvilágításmérő műszer, amelyet a
tetőn helyeztek el - jeleit a számítógép értékeli, és figyelembe veszi a
virtuális épületek és környezetük aktuális fényviszonyainak, éppen most
vetett árnyékainak a kiszámításánál.
A készülék kidolgozása az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató
Intézet (SZTAKI) nevéhez fűződik. A SZTAKI az amerikai Silicon Graphics
magyarországi képviseletével együtt pályázott és nyert az Alfa-programban,
majd alvállalkozók - műegyetemi tanszékek, magáncégek - bevonásával fél év
alatt valósította meg az ötletes projektet.
|
|
|
A Budapesti Történeti Múzeumban a mára alaposan megváltozott Szent György teret
két korábbi - 1905-ös és 1870-es állapotában -- tekinthetjük meg. Igaz, nem
a helyszínen, az évszázadokat ezúttal egy 3D-s mozi hidalja át. Ezt a projektet a Silicon Graphics jegyzi.
Nyuli Gábor, a cég munkatársa a következőképpen magyarázza a tér múltbeli feltámasztását:
Elkészítették a tér jelenlegi és a fent jelzett két időpontbeli épületeinek
számítógépes, háromdimenziós modelljeit. Ezekre a felületekre fényképrészleteket
helyeztek, helyszíni digitális fotókból, illetve a régebbi állapotot (1905,
1870) bemutató animációban a múzeum fényképarchívumának dokumentumai alapján.
Az így felépített virtuális térben már szabadon "sétálhattunk". Az
animáció másodpercenkénti 25 képkockával állítja elénk a képet a kivetítő maximális
felbontásával (1280 x 1024 képpont). A képkockákat a számítógép generálja a
beállított fényhatásoknak megfelelően, figyelembe véve a felületek fényvisszaverő
hatását is. A térben látáshoz két különböző -- az emberi szem távolságának megfelelő
-- nézőpontból kell a filmet elkészíteniük a számítógépes modellről, és olyan
megjelenítő-rendszert kellett készíteni, amely biztosítja, hogy a bal és a jobb
szem csak a számára szóló képet lássa. A BTM-ben alkalmazott, a Silicon Graphics
által szállított Infitec technológiára épülő passzív sztereó kivetítő rendszer
ezt szemüveges módszerrel oldja meg. A számítógépből két (bal/jobb) normál RGB
videó jelfolyam jön ki. Hullámhossz-transzformációk és speciális szűrések segítségével
az egyes szemeknek szóló kép a látható fény hullámhossztartományában marad ugyan,
de (jó közelítéssel) nem tartalmaznak azonos hullámhosszú komponenseket. Az
egyik szemhez tartozó képtartalom kissé a zöld, a másik szemé a piros irányba
tolódik el. Ezek a módosított jelek kerülnek egy-egy nagy fényerejű, nagy felbontású
LCD projektor bemenetére. E két, mennyezetre függesztett projektor a 4 x 3 méteres
vetítővásznon ugyanabba a pozícióba vetíti képét (a két vetítő képének szélei
fedésben vannak), a képtartalom azonban az eltérő nézőpontok miatt nem teljesen
azonos. Szabad szemmel nézve szellemképesnek látszanak a vetített objektumok,
hiszen egyszerre látjuk mindkét szemünkkel mindkét képet. A nézők speciális
szemüveget kapnak, amelynek lencséi eltérő karakterisztikájú optikai szűrőréteggel
vannak bevonva, amelyek a másik szemnek szóló képet - az eltérő hullámhossztartományok
alapján - gyakorlatilag teljesen kiszűrik. Az agyban összerakott kép így háromdimenziós
objektumokat mutat, és a két kép színinformációi is összeadódnak, s az eredeti
színeket látjuk viszont.
Az eredeti cikk az
Élet és Tudomány weblapján