K+F botrány

Népszabadság, Inzelt Péter, 2005. augusztus 2.

Szomorú előzetes adatokat jelentetett meg a KSH: az ország kutatási-fejlesztési (K+F) ráfordítása 2004-ben mindöszsze a GDP 0,88 százaléka, még kevesebb, mint 2003-ban. A költségvetési kutatóhelyeken a beruházások több mint 40 százalékkal csökkentek! A költségvetési K+F ráfordítás pedig közel 10 százalékkal. A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) elnöke, Boda Miklós ellenvéleményt nyilvánított: a KSH helytelenül vette számba az NKTH által K+F célokra kifizetett összegeket. A rejtély egyszerűen megfejthető.

2005 első napjaiban ámulva láttam, hogy 2004. december 30-i dátummal az NKTH előleg címén átutalt intézetünknek 160 millió Ft-ot. Ez azért volt feltűnő, mert a Magyar Államkincstár hivatalosan december 29-től zárva volt, s az NKTH egyébként sem a rapid ügyintézésről híres. Kiderült, hogy csak az Akadémia intézményeinek mintegy 2 milliárd forintot utaltak így az utolsó pillanatban, országos szinten pedig 11 milliárdról beszélnek. A hirtelen pénzkiutalást sohasem magyarázták meg: kellemetlen lett volna bevallani, hogy az NKTH nem tudta felhasználni a frissen bevezetett innovációs járulékot. Kétségtelen, hogy ez az összeg nem hasznosult K+F célokra 2004-ben. Sokkal nagyobb baj, hogy nagy része valószínűleg soha nem is fog.

Az államháztartási törvény (Áht.) szerint ugyanis a költségvetési szervek - egyetemek, kutatóintézetek stb. - a december 31-én a számlájukon lévő összes pénzt, így a pályázati előlegeket is, a költségvetési támogatás maradványaként kötelesek számba venni. Az ötlet következményei botrányosak. Az Áht. szerint ugyanis a maradványt a tárgyév június 30-ig el kell költeni, különben elvonják. Akkor is, ha például novemberig terjedő munkát finanszíroz. A papír türelmes, természetesen kimutatjuk, hogy a pénzt június végéig elköltöttük K+F célra. De a csattanó most következik. Tavaly augusztusban Draskovics pénzügyminiszter úr a költségvetési hiányt stabilizálandó úgy rendelkezett, hogy az év végi maradvány nem lehet kevesebb, mint az előző év végén volt. Ezt a szakmai lehetetlenséget idén már a költségvetési törvény tartalmazza. A következmény: december 31-én a számlánkon kell lennie ugyanannak a 160 milliónak, amit az NKTH tavaly előzékenyen előlegként átutalt. Ezért vélem úgy, hogy ez a pénz csak papíron lesz K+F célokra felhasználva - valójában a gyakorlatilag zárolt intézményfinanszírozást fogja pótolni!

Van egy nemzetközileg elismert metodika a K+F-ráfordítások számbavételére: a Frascati kézikönyv. Mi eléggé sok mindent K+F-ként veszünk számba, ami nem feltétlenül az: adminisztrációs költségektől bizonyos egyetemi ráfordításokig. A tragikus az, hogy a kutatás-fejlesztésről dumálni lehet, de egy-két év alatt megteremteni, ami nincs, és helyrehozni, ami elromlott, azt nem lehet! Ötször annyi pénzzel sem, mint amit most suba alatt elcsipkedünk!

Szívesen látnék egy olyan ÁSZ-jelentést, mely arról szól, hogy egy eleve elfuserált költségvetés papíron kimutatott teljesülése mennyi szakmailag tarthatatlan beavatkozást és mekkora károkat okoz a reálszférában. Érdekelne az is, hogy a PM mikor szíveskedik végre tiszta vizet önteni a poharunkba, mikor készül reális költségvetés, mikor fogynak ki az esetleges, kártékony, egymásnak ellentmondó ötletekből?!

A szerző az MTA SZTAKI igazgatója

Az eredeti cikk a Népszabadság weblapján