Magyar Hírlap, 2005. szeptember 21.
A pazarlást az csökkentené, ha a maradvány nevű eszeveszett fogalom egyszer s mindenkorra megszűnne
Talán nem árulok el
nagy titkot, de azért megosztom az illetékesekkel: szilveszterkor nem áll
meg az élet a költségvetési szerveknél sem, így pedig egy hétezermilliárd
forintos költségvetésnél teljesen természetes, hogy egy ötszázmilliárd
körüli tétel "átcsúszik" az évfordulón. Csúszhatna amúgy lényegesen több is,
ha nem kényszerítenék szakszerűtlen agymenéssel pazarlásra az intézményeket.
Például 2002-ben ugyancsak ötszázmilliárd forint volt a maradvány -
ráadásul minden zárolás nélkül. Ez azonban csak a költségvetés egészére
igaz, az egyes költségvetési szervekre nem. Ott az adott évi maradványt
mindenféle "véletlen esemény" befolyásolhatja, ami persze a következő évben
már nem következik be, ám akkor már nincs forrás a zárolt összeg pótlására.
Honnan van a pénz?
Érdekes állítás, hogy ezt a pénzt - mármint a maradványt - a
minisztériumoktól vonják el. Erre rímel Gyurcsány Ferenc kijelentése, amely
szerint jövőre háromszázmilliárd forinttal fogják csökkenteni az
államigazgatás kiadásait. Elég egyetlen pillantást vetni a költségvetésre,
máris nyilvánvaló: a minisztériumok "saját" kiadásai ezt az összeget el sem
érik. Éppen ezért valószínű, hogy egyetlen hivatallal, hivatalnokkal és
luxusautóval sem lesz kevesebb. Zárolás tehát legfeljebb a minisztériumok
által kezelt pénzeknél lesz. Azaz, ami csökken az a kórházak, iskolák,
egyetemek, kulturális és szociális intézmények, kutatók, tűzoltók,
pályázatok, infrastrukturális fejlesztések fedezetére szánt keret!
Apróbb szépséghiba az is, hogy amit a költségvetési könyvelés az
intézményeknél maradványnak tekint, az nem a költségvetési támogatás
maradványa, hanem minden, ami éppen a bankszámlán van: a pályázatokra kapott
előlegektől a saját szerződéses bevételekig. A maradvány összegéből
semmiféle következtetés nem vonható le a pazarló vagy takarékos
gazdálkodással kapcsolatban, sőt: annak van több "maradványa", aki
takarékos, akinek saját bevételei vannak, aki sikeresen pályázik. Ha viszont
nem lehet kifizetni a pályázaton elnyert fejlesztés költségeit, mert
zárolták az előleget, akkor az egész támogatás elvész, és akkor az ebből
következő szankciókról még nem is beszéltünk. Evvel a remek ötlettel sikerül
biztosítani a költségvetési szervek körbetartozásának megszervezését is,
amit az üzleti szférában már többször sikeresen megoldott a
Pénzügyminisztérium. Nyilvánvaló, hogy a szeptember-novemberi
kiadásokat nem lehet a zárolt összeg felszabadítása utánra, januárra
halasztani. Nem halasztható a bérek, az adók, a társadalombiztosítási
járulék, a közműdíjak és a működéshez szükséges több ezer apróbb tétel
kifizetése sem, a nyomtatók festékpatronjától a WC-papírig.
A trükk
A következő botrány a jövő év elején, az éves beszámolók
összeállításakor fog bekövetkezni, amikor igazolni kellene, hogy a zárolt
maradvány mögött kifizetendő kötelezettségek állnak az utolsó fillérig. Mert
ha nem, akkora pénzt azonnal és véglegesen elvonják.
Számomra azonban a legszimpatikusabb az - amiről a
Pénzügyminisztérium valamiért nem beszél -, hogy középtávon
megoldották a költségvetési hiány kérdését. Ugyanis ebben a rendszerben a
zárolt maradvány évről évre növekszik. Valóban: meg kell lennie a tavalyi
maradványnak, és ha idén is keletkezett valami, az hozzáadódik. Így az
összeg hamarosan eléri a költségvetés teljes összegét. A költségvetési
intézmények nagy része gyors ütemben csődbe megy, a jelentős saját
bevétellel rendelkező néhány kitartónak pedig annyi zárolt maradványa lesz,
hogy egyetlen fillér költségvetési támogatásra sem lesz jogosult. Így
kétségtelenül jut majd valamennyi a hivatalokra és a rongyrázásra.
Pazarlásra ösztönözve
A pazarlást az csökkentené, ha a maradvány nevű eszeveszett fogalom
egyszer s mindenkorra megszűnne. Ötven éve kabarétéma a költségvetési
szervek év végi költekezése, ami ma még inkább kényszer és tény. A
költségvetési szervek vezetői tudják azt, amit a PM - úgy tűnik
- nem: szilveszterkor semmi sem ér véget, és minden szervezet szeretne
normálisan gazdálkodni, például nem kidobálni az ablakon a pénzt, ami falat
kenyérként kellene jövőre.
Összefoglalva: van egy hasznavehetetlen, pazarlásra ösztönző, kusza
költségvetési rendszer, melyet rossz ötletekkel, egyéni alkukkal tovább
bonyolítanak, ráadásul teljesen feleslegesen. Ez tökéletesen lehetetlenné
teszi az ésszerű gazdálkodást akkor, amikor a költségvetési intézmények nem
kis részének jelentős saját bevételei vannak, és több is lehetne, ha hagynák
őket gazdálkodni, fejlődni.
Nagyon nagy szükség lenne végre egy értelmes, a számviteli törvényben
foglaltakra hasonlító költségvetési gazdálkodásra és a reálfolyamatok
ismeretére szocializálódott Pénzügyminisztériumra! Merjünk bátrak lenni
- és néha tegyünk valami értelmeset is!
Inzelt Péter
az MTA SZTAKI igazgatója