Kossuth rádió, Mindennapi tudomány, 2003. január 6. 08:21

Egyed László szerkesztő: - Jó reggelt kívánok, Egyed László vagyok! Az ember így az évváltáskor többet gondol a jövőre. Látva például az informatika, automatika, távközlés fejlődését, elgondolkodik azon, hogy milyen is lesz mondjuk a jövő otthona. Olyan tökéletes automata-e, mint amilyet ..... ír le a Mars-béli krónikákban, amely még azt sem veszi észre, ha a gazdái eltűntek.

- A nappali szobában a beszélő óra énekelni kezdett. Tik-tak, tik-tak, hét óra, ébredjetek szép szóra! Mintha attól félne, hogy senki sem ébred. A ház üresen állt a reggelben. Az óra tiktakolt, és újra meg újra ismételte a szavakat a nagy ürességnek. A negyed nyolcat veri, készen áll a reggeli! A konyhában a tűzhely sziszegett és sóhajtozott, és forró belsejéből kitálalt nyolc szelet tökéletesen barna pirítóskenyeret, nyolc tükörtojást, tizenhat szelet szalonnát, két kávét és két pohár hideg tejet. Ma 2026. agusztus negyedike van - mondta egy másik hang a konyha mennyezetéről - Kaliforniában. Háromszor ismételte a dátumot, hogy meg lehessen jegyezni. Ma van Mr. Fedeston születésnapja és Tirita házassági évfordulója! Esedékes a biztosítás, a víz-, a gáz- és a villanyszámla. Valahol a falban relék kattantak. Memóriaegységek futottak elektromos szemek előtt. Tik-tak, tik-tak, nyolc óra, figyeljetek a szóra! Mindenkinek járjon lába, munkahelyre, iskolába! Tik-tak, tik-tak, nyolc óra! De nem csapódtak az ajtók. A szőnyegek nem nyelték el gumisarkok puha lépteit. Kint esett az eső. Az időmondó doboz a külső ajtón nyugodtan énekelte: Eső, eső el nem állt, esernyő kell és kabát! És az eső visszhangosan kopogott az üres házon. Kint harang kondult a garázsban, a garázsajtó felemelkedett és feltárta a várakozó kocsit. Hosszú várakozás után az ajtó ismét becsukódott. Fél kilencre a tükörtojás összezsugorodott, és a pirítóskenyér olyan lett, mint a kő. Egy alumíniumkar egy kagylóba söpörte az egészet. Forró víz zúdult rá, lemosta egy fémgaraton, ott felaprózódott és lefolyt a távoli tengerbe vezető csatornába.

Egyed László szerkesztő: - Vagy maradjunk két lábbal a földön, és igazítsuk az elképzelt jövőt valóságos igényeinkhez, emberi léptékeinkhez. Mint Inzelt Péter, a SZTAKI igazgatója.

Inzelt Péter, a SZTAKI igazgatója: - Mindig nehéz jósolni. Úgy gondolom, hogy nagyon sok minden már ma megoldható, rendelkezésre áll, elérhető. Gondoljunk olyanokra, hogy lekérdezhetjük az otthon lévő üzenetrögzítőt, lekérdezhetjük az otthon lévő számítógépünket, hogy jött-e levelünk, van üzenetünk, és nagyon sok mindent meg lehet oldani az úgynevezett távfelügyelet, távjelenlét következtében. Ami valószínűleg lényeges változást fog jelenteni, az, hogy az érzékelők és a beavatkozó szervek egyre olcsóbbak, egyre szélesebb skálán jelennek meg. Tehát amíg ma a távfelügyelet azt jelenti, hogy a bejárati ajtón van egy kontaktus, és a szobákban van néhány mozgásérzékelő, ma már könnyűszerrel megoldható az, hogy például vízömlés-érzékelő legyen a konyhában és a fürdőszobában, hőfok-érzékelők, tűzjelzők, ami most is van, és sok minden más.

Egyed László szerkesztő: - Hát, már ma is kínálnak olyan távfelügyeletet mondjuk idős személyeknek, hogyha túl forró vizet ereszt a kádba, már azt is jelzi.

Inzelt Péter, a SZTAKI igazgatója: - Nyilvánvalóan, ez érzékelő kérdése. Tehát történelmileg amikor megjelent a PC, egy óriási vívmány volt, hogy olcsó, könnyen kezelhető, légkondicionált felügyeletet, álpadlót, speciális géptermet nem igénylő számítógép. De ez akkor az asztalon állt és nem volt kapcsolata a külvilággal. Tulajdonképpen a mai fejlődési irányból az a leglényegesebb, hogy érzékelők, beavatkozó szervek állnak rendelkezésre viszonylag olcsón, és ezért az asztali számítógépünk nagyon sok mindent "meg tud oldani", ha rábízzuk. Nyilvánvalóan, meg lehet oldani már ma is azt, és talán ez egyszer rendszeres lesz, hogy a fűtést vagy a légkondicionálást nem programkapcsolóval biztosítjuk, hanem fölhívjuk a lakásunkat telefonon, amikor azt akarom, hogy kapcsolja be, mert egy óra múlva otthon leszek. Nyilvánvalóan, meg lehet oldani, hogy a televíziótól a világításig nagyon sok minden beszédhangra kapcsoljon be, tehát tényleg rákiabálok, hogy fényt, és akkor bekapcsol. Nem kell odamenni a kapcsolóhoz. Hogy ehhez kell-e központi agy, nem kell, biztos lesznek olyan funkciók, amit egy házra egészében akarnak ellátni. Hogy valaki mennyire akarja a lakását ilyesmivel fölszerelni, az egyéni ízlés kérdése. Lehet példákat találni arra, amikor a túlzott automatizálás és a túlzott központosítás nem igazán vált be. Erre például az egyik kedvenc példám a valamikori szállodák és előkelőbb lakóházak központi porszívórendszere, ahol az előny ugye, annyi volt, hogy nem kellett cipelni a gépet, mert központi vákuumvezeték volt. Ez elég drága volt, azon kívül remekül biztosította a porral teli vezeték a tüzek terjedését. Úgyhogy például ez nem egészen tökéletes.

Egyed László szerkesztő: - Ha túlságosan automatizáljuk a lakásunkat, nem leszünk-e foglyai ennek? Tehát hogy a ház, ahogy ebben a novellában is önállósítja magát. Hát ugye, itt azért önállósítja magát, mert hiszen a gazdái eltűntek, de hogy esetleg a gazda ellenében is önállósítja magát?

Inzelt Péter, a SZTAKI igazgatója: - Nem hiszem. Tehát nem hiszem, hogy ilyen előfordulhat. Ezek inkább a tudományos-fantasztikus mesék, hogy a számítógép önállósítja magát. Nem tudom, hogy mi lesz azokkal a háztartási robotokkal például, amiknek számtalan prototípusát próbálják különböző üzemekben, kutató intézetekben, szükség lesz-e ilyenekre. Egy ilyen robot egyébként elvben elromolhat, és valamilyen módon önállósíthatja magát. Ez azt hiszem, egy másik novella, amikor a robot meghámozza a cipőt és kifényesíti a krumplit. Pech!