Népszabadság, 2003. november 27.
Ami társadalom, az információs. Még a legprimitívebb élő társadalom is az, hiszen minden társas együttműködést a szervező információ tesz lehetővé. Korunk információs forradalma minőségileg újat hoz: az elektronikus információtovábbítással megszünteti a térbeli és az ezzel összefüggő időbeli korlátokat. Az információ gépi feldolgozása pedig az emberi munka legtöbb korábbi feladatát úgy oldja meg, hogy az emberre csak a gép magas szintű irányítása marad.
Ugyanakkor tapasztaljuk ennek a folyamatnak a negatív jelenségeit is. Az elektronikus információtovábbítás eszköze lehet a népbutító gyűlöletkeltés új módszereinek is, látjuk az elektronikai a fejlesztések terén kibontakozó kíméletlen versenyt, az abban lemaradók reménytelenségét. A mai társadalmak előtt álló legfőbb feladat ezeknek a hatásoknak az ellensúlyozása.
Észre sem vesszük, hogy hány információs eszköz vesz bennünket körül, bonyolult számítógépek működnek a mobiltelefonban, az autóban, a forgalomirányításban, az egészségünkre vigyázó műszerekben, rádiónkban, televíziós készülékünkben. Szinte alig észrevehető változás zajlik körülöttünk, és nem fordítunk elég figyelmet mindennek társadalmi hatásaira.
Az átalakulás két szférát érint különlegesen mélyen: az egyik a sokat vitatott oktatás, a másik a közigazgatás.
Az információs társadalommal és hatásainak vizsgálatával az itthoni kezdetek óta foglalkozom, másfelől azon kevés maradékhoz tartozom, aki a klasszikus latin.görög gimnáziumban és a Műegyetem integratív, 1949 előtti mérnökképzésében nőtt fel. Több mint fél évszázad elteltével nem bánom egyiket sem, hiszen nagyon sokat köszönhettem ennek a nagyon erős szellemi alapozásnak.
Igen ám, de a mai világban élőknek nincs fél évszázaduk arra, hogy ezt a tanulóidőt megismételjék, mint ahogy nekem sincs már időm arra, hogy olyan programozási tudást sajátítsak el, mint amivel egy mai egyetemi hallgató majdhogynem "anyanyelvi szinten" bánik.
Nincs olyan modern informatikai oktatási modell a világban, ami ideálisnak tekinthető és hozzánk adaptálás nélkül áthozható volna. Annyi bizonyos, hogy nagy szerepe van a modern oktatásban is a nemzeti és nemzetközi kulturális hagyományoknak, az együttműködési készségre és a kreativitásra nevelés kettősségének, az egyéni adottságok messzemenő figyelembevételének. Ehhez kereteket adhat például a nemzeti alaptanterv domináns szabadsága. Mindenek felett legfontosabb azonban a pedagógus alkotó személyisége. A pedagógus talán a leginkább meghatározó alakítója a jövő társadalmának, ha erre méltó módon készítik fel és méltó életkörülményeket, fejlődési lehetőséget biztosítanak számára. Ez a pedagógusképzés és kötelező továbbképzés teljes reformját követeli, minden hagyományos tantárgy oktatásának átformálását a mai, holnapi információs társadalmi szükségletekhez, tudásszerzési formákhoz, kapcsolati rendszerekhez.
Az oktatás átalakításának módozatain persze sokat lehet vitatkozni, nem úgy azonban a közigazgatás fejlesztésén, amelynek egyik legfontosabb mozgatója az elektronikus kormányzás reformja. Naponta meglepetéssel tapasztaljuk, hogy az elektronikus szolgáltatások milyen váratlan sebességgel terjednek itthon is. A felnőtt lakosság majdnem egészének, körülbelül hétmillió embernek van már mobiltelefonja, a múlt év végén már 5,7 millió bankkártya volt forgalomban. Mindez egyben meghatározza életformánk gyökeres átalakulását is. Egyre több olyan szolgáltatás létezik, amit ma már csak elektronikus úton lehet igazán kényelmesen igénybe venni, hagyományos úton vagy egyáltalán nem, vagy csak igen bonyolultan, időrablóan, esélyeink egyenlőségét csorbítva lehet elérni.
Az unióhoz csatlakozva olyan országokkal kerülünk szoros kapcsolatba, ahol ezek a szolgáltatások már a lakosság többsége számára természetesek. Ma azonban alig van olyan ügyintézési rendszerünk, amelyik megfelel az Európai Unió szabványainak, biztonságának, sebességének. Miközben az unió országaiban az interoperabilitás, azaz az adatcserén keresztül történő, elektronikus sebességű ügyintézés a fő elv, nálunk még a jól működő számítógépes rendszerek is többnyire elkülönülten, a maguk sajátos igényei, elképzelései szerint, általában egymással beszédképtelenül működnek.
Vannak ellenpéldák is. A nagy rendszerek kialakulásában az első volt és ma már kitűnően funkcionál a hazai-nemzetközi elektronikus bankrendszer, de jön a vám és határforgalom egységes számítógépes rendszerének kialakítása is. Színvonalasan működik az adórendszer, és példamutatóan gyorsan sikerült megoldani az önkormányzati választás számítógépes feldolgozásának nálunk különösen bonyolult feladatát is. Uniós vitáink fő ütközőpontja a mezőgazdasági támogatás rendszere, de az csak elektronikusan rendezett nyilvántartási állapotok esetén lesz működtethető.
Még nagyobb társadalmi jelentőségű lesz az elektronikus közigazgatás kialakulása, ami tovább módosítja az állampolgár és a kormányzás legkülönbözőbb szintjeinek kapcsolatát, azok jellegét. Az ügyintézés az állampolgár otthoni számítógépének képernyőjére kerülhet. Azaz a polgár a lakásából vagy a legközelebbi közösségi házból a hálón közvetlen kapcsolatot alakíthat ki a hivatalokkal, amelyek ügyeinek emberi döntést nem igénylő részét azonnal elintézik személyes berendelések, sorban állások, harmincnapos és még hosszabb várakozások nélkül. Kialakul az átlátható, transzparensnek nevezett közigazgatás, az állampolgár minden pillanatban láthatja ügyének haladását, megkapja mindazokat az információkat, amelyek a döntéseiben szerepet játszhatnak. Párbeszédes kapcsolat alakulhat ki az állampolgár és választott tisztségviselője között, elindulhat egy közvetlenebb és felvilágosultabb demokratikus folyamat, amelyben a jelszavak helyett az ellenőrizhetőbb tények döntik el, hogy kire bízzuk a politikai hatalom gyakorlását. Azt szoktuk mondani, hogy az athéni agora feladatát a világháló fogja majd betölteni.
Számos jogi körülményt kell mindehhez az európai országok példája nyomán szabályozni. Meg kell találni a jó megoldásokat az állampolgárok adatainak védelmére és arra hogy az elektronikus szolgáltatások mindenki számára anyagi és neveltetési körülményektől függetlenül elérhetők legyenek. Ez a folyamat elősegíti a jogegyenlőséget, a jogbiztonságot. Fokozatosan feloldja azt a sokszázados hazai alattvalói szemléletet, amely a közigazgató államban kijátszandó ellenfelet lát, s a furfangos alattvalóból egyszer majd törvénytisztelő állampolgár lesz. A cél még messze van, de a folyamat megindult.
Vámos Tibor
a szerző akadémikus