Jó szerencse s minden más
Roska Tamás akadémikus kapta a Bolyai-díjat
A Bolyai-díj azon magyar állampolgárságú, illetve magyar származású
személynek adományozható, aki nemzetközi mércével mérve is kimagasló eredményt
ért el a tudományos kutatás, fejlesztés, a tudományos utánpótlás nevelése,
illetve ezek eredményeinek a társadalmi-gazdasági életben való hasznosítása
terén - áll az 1988 májusában négy magánszemély, Somody Imre, Somody Imréné,
Karsai Béla és Lantos Csaba kezdeményezésére létrejött Bolyai-díj Alapítvány
alapító okiratában. A magyar Nobel-díjnak is nevezett kitüntetést kétévente
adják át. 2000-ben Freund Tamás agykutató vehette át a köztársasági elnöktől az
elismerést. Idén március 2-án Roska Tamás Széchenyi-díjas akadémikus,
villamosmérnök kutatónak Mádl Ferenc adta át a kitüntetést.
Mostanában vagy az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetében
(SZTAKI), ahol húsz éve dolgozik, vagy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tavaly
indult információs technológiai karának ideiglenes dékáni irodájában érhetjük el
Roska Tamást. A kutatás és az egyetemszervezés egyaránt szívügye. Ez utóbbi
kedvéért ritkította amerikai utazásait, mostanában legfeljebb két-három hétre
megy el a kaliforniai Berkeley Egyetemre, hogy az amerikai-kínai Leon O. Chua
professzorral folytassák korszakos munkájukat, az új elven működő analogikai
celluláris számítógép (CNN) tökéletesítését. Roska Tamást először arról
kérdeztük, hogy talált rá hivatására.
Fotó: Griechisch Tamás
|
|
|
Mádl Ferenc és Roska Tamás a díj átadásakor
|
|
|
Szüleim 1946-ban Budapestről Ózdra költöztek, ott jártam iskolába. Nem a
családból jött az indítás, hiszen nagyapám és édesapám is sebész volt, hanem az
általános iskolából. Volt egy egészen kiváló fizikatanárom, Sturmann Sándornak
hívták. Tizennyolc évesen három évre elvitték kényszermunkára a Szovjetunióba,
ott sok mindent megtanult, bölcs lett, és később remek tanár. Szabad idejében
mindent megjavított, szerkezeteket eszkábált. Emlékszem, még hűtőszekrényt is
csinált a családjának. Nos, ez a kedves és szuggesztív tanár eldöntötte a
sorsomat.
A Műegyetemre jelentkezett érettségi után?
Mivel édesapámat ötvenhat után internálótáborba, majd börtönbe zárták, rögtön
érettségi után nem felvételizhettem. De az érettségit követő évben, amit
anyagmozgató segédmunkásként töltöttem el, igen alaposan felkészültem, s mivel
elfogadták jelentkezésemet, fel is vettek az egyetemre, ahol megint csak
szerencsém volt. Találkoztam a nagyszerű Simonyi Károllyal, akitől rengeteget
tanultam. Ötödéves koromban Csurgay Árpádhoz irányított, aki a Távközlési
Kutatóintézetből járt át órát adni. A vele történt találkozás is sorsdöntő volt.
Életrajzából tudjuk, hogy élvonalbeli kutatóintézetekben dolgozott az egyetem elvégzése után. Munkáját elismerték.
Aztán 1981. december 17-én lemondtam az integrált áramkörök létrehozására
szervezett tanácsadói kormánybiztosi megbízásomról. Ekkor bizonyosodtam meg
arról, a nyugati csúcstechnológia Szovjetunióba juttatásában való közreműködésre
akarnak használni minket. A hirtelen támadt légüres térből Vámos Tibor
akadémikus mentett ki minket. Nyolcvankettő áprilisában átvitt hatunkat, Csurgay
Árpáddal az élen, a SZTAKI-ba, a Várba, az egykori klarissza kolostorba. Két
csodálatos évünk volt itt, amikor elmélyülhettünk saját kutatásainkban.
Mikor jött az amerikai kapcsolat?
1974-ben fél évet tölthettem a Berkeley Egyetemen, óriási élmény volt. Akkor
ismerkedtem meg Leon Chua professzorral, aki 1988-ban Budapestre jött, s ekkor
kicseréltük elképzeléseinket a jövő számítástechnikájáról. Arra a megállapításra
jutottunk, hogy kettőnk elképzelésének összekapcsolásával előbbre
juthatunk. 1989 januárjától aztán évente kétszer két hónapot közösen dolgoztunk
a Berkeley Egyetemen. 1992 nyarán mutattuk be az új, az analogikai celluláris
számítógép elvét. Pár év múlva egy sevillai kutatócsoporttal egy csipen
működésbe is hoztuk az új elvet. Azóta a Berkeley-Budapest-Sevilla háromszögben
zajlik a munka.
Nem lett volna egyszerűbb, ha kiköltözik Kaliforniába?
Kapcsolataim révén sok tehetséges magyar fiatal doktorandusznak segítettem, hogy
külföldön kutathassanak. Több mint tízen szereztek fokozatot, és kettő
kivételével mind hazajött. Eötvös Loránd írta: a tudománynak nincs hazája, de a
kutatónak, a tudósnak van. Én is így gondolom. Mindig elcsodálkozom azon, mennyi
kiváló elme van Magyarországon és kiváló magyar elme a világban. Csak az elmúlt
pár hónapban három nagyszerű tudóssal találkoztam, Falus András genetikussal,
Farkas Henrik és Noszticzius Zoltán fizikus és kémikus kutatókkal, akik kémiai
tranzisztorokkal foglalkoznak. Ez nem mindenütt adatik meg.
Jó a magyar természettudományos képzés?
A villamosmérnöki és műszaki informatikai képzésről mondhatok véleményt, ami az
én időmben igen jó volt, mert nagyon megbízható volt a természettudományos
megalapozottsága. Hála Simonyi Károlynak. A műszaki informatikai képzés ma is
jó, bár egyre inkább a programozásra teszi a hangsúlyt. Egyre kevesebb az
úgynevezett hardverismeret, ami azért veszélyes, mert a következő években
nyilvánvalóan változni fog a számítógép architektúrája. Ha nem elegendőek a
fizikai, elektronikai, méréstechnikai ismeretek, hogyan fog a következő nemzedék
a szükségszerűen változó eszközökkel dolgozni? Még az a szerencse, hogy a
Műegyetemen bölcsen együtt tartották a villamosmérnöki és az informatikai
szakot.
Mi késztette arra, hogy részt vegyen a magyar felsőoktatás megújításában?
A rendszerváltozás éve, 1990 az eufóriáé volt. Nem mondhattam nemet a Veszprémi
Egyetem rektorának, aki arra kért fel, hogy szervezzem meg az informatikai
szakot. Később nem mondhattam nemet Erdő Péternek, a Pázmány Péter Katolikus
Egyetem rektorának és Seregély Istvánnak, az intézmény nagykancellárjának, hogy
indítsam el az egyetemen az információs technológiai kart. 1998-ban kineveztek
dékánnak. Harmincöt nemzetközi hírű kutatóval létrehoztuk ezt az Európában is
egyedülálló fakultást, amelyet hosszú akkreditációs folyamat után hivatalosan is
elismertek. Azt reméljük, hogy ez a képzés felkészíti a hallgatókat a klasszikus
számítógépes ismereteken túl a jövő kihívásaira: az érzékelő számítógép, a
mesterséges értés, a bionitikus eszközök alkalmazására és
továbbfejlesztésére. Ehhez nagyon erős természettudományos alapképzés kell, a
matematika, a fizika, a biológia és az idegtudományok módszeres oktatása. A
szervezési munka rengeteg időt és energiát igényel, de a nehezén már túl
vagyunk. Akkreditálták a kibővített a doktori iskolánkat, négy akadémiai
kutatóintézet és az Ericsson cég összefogásából létrejött a Jedlik Laboratórium,
amely az egyetemi kutatómunka biztos bázisa. Szeptemberben megkezdődik az új kar
központjának építése Budapesten, a Práter utcában. Azt remélem, hogy két év
múlva nyugodtan átadhatom a dékáni tisztet, az új kar már sínen lesz.
1960 és 2000 között az egy mikroprocesszorban lévő tranzisztorok száma egyről
közel egymilliárdra változott. Ez alatt a négy évtized alatt egyre komplexebb
lapkák jelentek meg közel azonos áron. A csipek szerveződési és működési elve
azonban nem változott, máig a Neumann János alkotta tárolt programú, digitális
szerkezeti modellt követik. A mai CMOS-alapú elektronikai technológia azonban
lassan eléri működési korlátait, ezért ma már újfajta számítógépek
konstrukciójával kell foglalkozniuk a kutatóknak és mérnököknek. Egy ilyen
újfajta eszköz az analogikai vizuális mikroprocesszor (angol rövidítése:
CNN-UM). A processzor működtetése a hagyományos, rugalmas
tároltprogram-vezérléssel történik, azonban a műveletek jó része folytonos,
analóg jelek térképszerű képein folyik.
(Részlet Roska Tamás-Bálya Dávid Analogikai celluláris
számítógépek - egy számítógépes elv című írásából)
|
|
Mit gondol, a jövő kutatóinak érdemes lesz Magyarországon maradniuk?
Mindenkinek világot kell látnia. Vannak olyan szakterületek, amelyeken külföldön
sokkal jobbak a lehetőségek, mert a kutatási költségeket egy kis ország nem
bírja. De még így is sokan visszajönnek. A nemzeti kutatási és fejlesztési
program keretében néhány területen komoly infrastrukturális beruházására kerül
sor, ami bizakodásra adhat okot. Persze tudni kell, hogy nem pusztán az anyagi
lehetőségek miatt maradnak külföldön a fiatalok. Az önállóság, a független
kutatás lehetősége nagyon vonzó, és ezt csak nagyon kevesen tudják kiharcolni
itthon.
A kevés kivétel közé tartozik Freund Tamás, az első Bolyai-díjas.
Büszke vagyok, hogy Freund Tamás a mi egyetemünkön lett először professzor. Ő a
tárgyfelelőse a Bevezetés az idegtudományba című tárgyunknak.
Elgondolkodott már azon, mi kell ahhoz, hogy egy fiatalemberből nemzetközileg elismert kutató legyen?
Talán a legfontosabb, hogy izgassa az újdonságok keresése, hogy a megismerésben
örömét lelje. Meggyőződésem, hogy a műszaki embereknek is nagy segítséget
adhatnak a humán tudományok. A művészetek, az irodalom, a zene. Egy szép vers,
jó regény, egy szimfónia, egy kép, szobor kitágítja a műszaki irányultságúak
fantáziáját is, sőt a műszaki fantáziát is. Sokszor idéztem már az amerikai
jegybank elnökét, aki a XXI. század gazdaságát koncepcióvezérelt gazdaságnak
képzeli el, s a koncepció kidolgozásában a humán és reál szféra együttműködését
reméli.
Személyes sorsában, sikereiben mi volt a meghatározó?
A tudományos pályán a szerencse.
Nem inkább a tehetség, a szorgalom?
A tehetség adottság, amely el is sorvadhat. De nekem szerencsém volt általános
iskolai, gimnáziumi tanáraimmal, egyetemi oktatóimmal. Azzal, hogy Simonyi
Károly tanítványa voltam, hogy Csurgay Árpáddal találkoztam. Hogy gondos szülők,
majd türelmes család állt és áll mögöttem, megértő feleség, három
gyermek. Szerencsém volt, hogy a nyolcvanas évek végén fellazult a rendszer, és
Kaliforniában dolgozhattam. Ha még egy évtizedet késik a rendszerváltozás, ma
nem az a kutató lennék, aki vagyok.
O. Á.
Az eredeti hír a Heti Válasz webes oldalain