A Bolyai-díj a fiataloknak is szól

Roska Tamás kapta a legrangosabb civil alapítású tudományos elismerést

Tisztelettel adózom a díjalapítók példaértékű gesztusa előtt. Adja Isten, hogy a fiatalok, akikért a díjat alapították, felismerjék a tudomány és a megismerés szépségét, az igazság keresése és a nemes cselekedetek értékét, valamint felelősségüket családjuk és hazájuk iránt. Az ilyen értékrend segít majd eligazodni a XXI. század világában, a nemzetek és kultúrák együttműködésében és az egyre értékesebb Magyarország megteremtésében, ahol minden jó szándékú ember otthon lehet" - írta Roska Tamás a Bolyai-díj átvétele után az alapítvány emlékkönyvébe.
Ez a díj az alapítók szándéka szerint valóban a fiataloknak szól - közli a professzor -, annak, hogy Magyarországon a fiatalok szemében a szellemi értékek, ezeken keresztül az élet értékei méltó módon a helyükre kerüljenek. Fontos, hogy minél több fiatal döbbenjen rá arra, hogy a tehetségét tovább is kell adnia.
Roska Tamás kiemeli, hogy szeretne hozzájárulni ennek a nemes üzenetnek a népszerűsítéséhez, és ebben partnernek érzi a médiát. Fontosnak tartja, hogy ezúttal a tudomány és a szellemi értékek is nagyobb nyilvánosságot kapnak. A közismert szerénységének okát firtató kérdésünkre elmondja: egy kutató legalább annyira felismeri az eredmények korlátait, mint magukat az eredményeket, emellett ez a díj nemcsak neki, hanem a tudományos szakterületnek és az általa vezetett kutatólaboratóriumnak is szól. E kisebb tudományos csoportban most 12 jelentős kutató és kilenc doktorandusz hallgató dolgozik. Hozzáteszi: a díj elismeri azt a nemzetközi kutatóhálózatot is, amely közel harminc országban az analogikai és a celluláris számítógépek, a CNN-technológia világában dolgozik.
A Roska Tamás által képviselt szakterület jelenlegi kutatási tevékenységéből kiemeli: céljuk az információs technológiák, a biotechnológiák, ezen belül az agykutatás összekapcsolása. A közelmúltban egy brüsszeli tanácskozáson az európai és az amerikai tudományos együttműködés egyik témája az ezzel kapcsolatos, úgynevezett bionika volt. Ezen munkatársával, Hámori József professzorral vettek részt. Kiemeli: a közös kutatások eredményeként várhatón olyan új termékek és szolgáltatások jönnek majd létre, amelyek egy évtized múlva ugyanúgy megváltoztatják az életünk egy részét, mint ahogyan ezt az információs technikák tették. Példaként említi: egy német- spanyol kutatócsoport a minden kétszázadik embert sújtó epilepsziás görcsök előrejelzését kutatja. A súlyosabb betegnél az agyba helyezett érzékelőkkel két-három perccel előbb lehet jelezni a görcsök bekövetkeztét. Ha a kísérletek sikerrel járnak, a következő lépés már a fantasztikum határát súrolja: a tudósok szerint olyan elektromos ingereket lehet az agyba küldeni, amelyek megakadályozhatják a görcsök kialakulását. A kutatóknak azonban nagyon óvatosan kell majd eljárniuk, hiszen ez lesz az első eset, hogy mesterségesen férnek hozzá az emberi agyhoz, s ez etikai kérdéseket is felvet.
Roska Tamás óvatosan fogalmaz a neurorobotika várható eredményeiről: megszülethet a jövőben olyan berendezés is, amelyet esetleg agyi jelekkel lehet irányítani.
Közvetlen kutatási területén - munkatársaival együtt - a CNN-csipek néhány olyan alkalmazási módozatán munkálkodnak, amelyekkel feltehetően jelentős ipari problémákat is megoldhatnak. Az egyik ilyen lehetőség a gépsorok vizuális ellenőrzése. A másik kutatási területen Roska professzor fia is dolgozik a kaliforniai Berkeley Egyetem kutatócsoportjában, ahol olyan új effektusokat találtak, amelyeknek a modelljét reményeik szerint be tudják építeni az analogikai CNN-számítógépekbe. Ehhez a neurobiológusok látásvizsgálatokkal kapcsolatos kutatási eredményeit is felhasználják. Roska Tamás magyarázatként elmondja: ezt úgy kell elképzelni, hogy amikor látunk egy képet, a szemünkben lévő "kimeneten" - azaz a retina túlsó végén - egy tucat kamera van. Azaz egy látványból az agyunk ennyi jelet kap, így kódolja a recehártyánk a környező világot. A magyar kutató és munkacsoportja először ezt a jelenséget akarja megérteni, hogy a számítógépben - a vizuális mikroprocesszor segítségével - az említett tucatnyi kimenetet programozással elő tudják-e állítani. Hozzáfűzi: ha a tudományos kísérletek eredménnyel járnak, és sikerülne a jövőben úgynevezett retinaprotézist készíteni, akkor az említett eszköz annak az egyik fő eleme lehetne.
A Bolyai-díjas tudós szerint a harmonikus személyiség kialakulásában a kutatók, a tudósjelöltek esetében meghatározó, hogy a tudományos megismerés képességei, az egyszerre megragadás művészi képességeivel összhangba kerüljenek. Roska Tamás fontosnak tartja annak a tudatosítását, hogy a logika és a tudomány csak az emberi képességek egyik oldala, a másik pedig a művészet iránti fogékonyság. Azt szeretné elérni, ha e két képességnek a fejlesztése és a művelése - amit nagyon sok tudós századokkal ezelőtt is vizsgált és felfedezett -, a fiatalok számára üzenetként a jövőben is megmaradna. Mint mondja: e kettő összhangja vezet az emberség iránti fogékonyság kialakulásához.

AZ ELSŐ BOLYAI-DÍJAS. Freund Tamás agykutató saját gyors sikerének a titkát abban a tudásban látja, amelyet két világhírű magyar tudóstól kapott. Erről így vall: Szentágothai János a koncepciók és hipotézisek félelmetes fantáziájú gyárosa volt, Somogyi Pétertől pedig a magas szintű, nemzetközi élvonalba tartozó innovatív módszertant tanulta meg. Ez a tudás a külföldi tanulmányutakon szerzett tapasztalatokkal és a magabiztos nyelvtudás megszerzésével párosult. Tapasztalatai szerint a magas szintű elméleti és technikai ismereteket kell átadni a fiataloknak. Kutatócsoportjában már harmadikos-negyedikes gimnazisták is dolgoznak. A hallgatóinak "kötelező" külföldre menni két-három éves tanulmányútra, ennek a megszervezését Freund Tamás vállalja. Neurobiológiai iskolájának már olyan hírneve van a világon, hogy tízszer annyi diákot tudna küldeni ezekre a tanulmányutakra, mint ahány hallgatója van. Eddig az iskolájában a 12 doktori fokozatot szerzett fiatal tudós közül mindössze hárman maradt külföldön. Egyikük oda ment férjhez, a másik egy kaliforniai egyetemen, 28 évesen professzori állást kapott, a harmadik pedig egy - agykutatással foglalkozó - laboratóriumban dolgozik Kanadában.

ROSKA TAMÁS 1940-BEN SZÜLETETT BUDAPESTEN. Általános és középiskolai tanulmányait Ózdon végezte. Érettségi után, 1958-ban tért vissza a fővárosba, 1964-ben a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karán szerzett kitüntetéses diplomát. Az egyetemi doktori címet 1967-ben szerezte meg, 1973-ban a műszaki tudományok kandidátusa, majd 1982-ben a doktora lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1993-ban levelező, 1998-ban pedig rendes tagjává választotta. Kutatási területe a számítástudomány, a neurális hálózatok, az analogikai érzékelő számítógépek. L. O. Chua, a kaliforniai Berkeley Egyetem professzora mellett társfeltalálója az első programozható analogikai szuperszámítógép elvnek (CNN), és a "CNN bionikus szem"-nek F. S. Werbli és L. O. Chua professzorokkal. Munkásságáért Gábor Dénes-díjjal, Szent-Györgyi Albert-díjjal, Széchenyi-díjjal, a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíjával tüntették ki. Számos hazai és külföldi tudományos testület választotta tagjai sorába. A kormány tudományos tanácsadó testületének tagja. Felesége Esztó Zsuzsanna zongoraművész; három gyermek édesapja.

Hanczár János

Az eredeti hír a Magyar Nemzet oldalain