Élet és Tudomány, 2001. 48. szám
BESZÉLGETÉS ROSKA TAMÁS AKADÉMIKUSSAL
MODERN KOR - MODERN TUDOMÁNY
A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen mintegy kétéves előkészítő munka és
akkreditáció után ez év őszétől figyelemre méltó multidiszciplináris oktatás és
kutatás indult. Az Információs Technológiai Karon a műszaki informatikai szak
keretében majdnem száz hallgató vesz részt abban a nemzetközileg egyedülálló
egyetemi képzésben, amely intellektuális, szakmai és ugyanakkor erkölcsi
neveléssel kívánja a jövő szakembereit felkészíteni a modern gyakorlati
problémák megoldására csakúgy, mint a tudományos kutatásra. Ám lehet-e olyan
mérnököket és kutatókat képezni 18 éves életkortól, akik egyszersmind az élő
természet információtechnikájának alapjait is megtanulják? - kérdeztem Roska
Tamás akadémikust, az Információs Technológiai Kar dékánját.
- Néhány évvel ezelőtt a világon két-három helyen már próbálkoztak ezzel a
képzési rendszerrel. Ekkor határoztuk el, hogy Magyarországon is létrehozunk egy
olyan kutatóegyetemi fakultást, ahol megkíséreljük összekapcsolni a mesterség, a
tudomány és az ipari sikeresség követelményeit. A kar megalapítását némiképp
meggyorsította az az 1998- ban hozott rendelet, amely szerint 2000-től csak az a
felsőoktatási intézmény minősül egyetemnek, ahol a három tudományterületből (az
élő, az élettelen és a társadalomtudományok közül) legalább kettőt
tanítanak. Ezt követően kértek föl rá, hogy szervezzem meg az Információs
Technológiai Kart. Némi tapasztalatom már volt e téren, hiszen 1990-ben a
Veszprémi Egyetemen alapítottuk meg az ország első műszaki informatikai
fakultását, és abból a kalandból sokat tanultam.
- Korábban elektronikáról és
számítástechnikáról beszéltek, ma inkább informatikát és információs
technológiát mondunk.
- Az informatika a magyar nyelvben kialakult szokások szerint szinte mindent
jelenthet: mindenki ért hozzá, és sokszor csodagyógyszerként propagálják. Angol
nyelvterületen nem találkozunk az szóval ebben az értelemben. A mérnöki
területet electrical and computer engineeringnek vagy information
technologynak nevezik. Ez utóbbi a számítástechnikát és a
távközléstechnikát kiegészíti az ember és a természet kapcsolatának eszközeivel
és módszereivel is.
Az amerikai John Hopkins és a Berkeley Egyetemen épp abban az
időben, amikor itthon megbíztak a kar megszervezésével, kezdett beépülni az
alapképzésbe az úgynevezett bioengineering, azaz a két
csúcstechnológiának: az információs és a biotechnológiának az
öszszekapcsolódása. Ennek egy szűkebb keresztmetszetét próbáljuk megvalósítani
az Információs Technológia Karon. Az emelt szintű természettudományos
megalapozás a matematikán és a fizikán kívül az élő szervezetek működési
mechanizmusait is magában foglalja. Elsősorban a neurobiológia, a genetika és az
immunrendszer alapjait, illetve ezek működési mechanizmusait szeretnénk
megtanítani, modelljeik ugyanis segítenek abban, hogy megértsük, majd
felhasználjuk a következő évtized új számítástechnikai eszközeit és
lehetőségeit. Itt elsősorban a mikroérzékelőkre és a mikromechanikai eszközökre,
valamint a nanotechnológiákra gondolok.
|
1515-1- Nem ütközött-e ellenállásba, hogy a humán tudományok és a teológia mellé bekerül az egyetemi képzésbe az élő és az élettelen természettudomány számos területének oktatása is? Az egyház mintha egészen a közelmúltig elhatárolta volna magát a természettudományos kérdésektől.
- Ami a kérdés második felét illeti, annak az az elsődleges oka, hogy filozófiai
tanulmányaink meglehetősen egyoldalúak voltak. A humán tudományok művelői
körében egészen a közelmúltig a XIX. századi tudományos világkép élt. Ám azok a
fölfedezések, amelyek megkérdőjelezték a mechanisztikus és materialista
világképet, a hit és a tudomány területeit egymás mellé rendelték, nem pedig
szembeállították egymással. Gondolok itt a Világegyetem tágulására, avagy
a fizikában a határozatlansági relációra.
A Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke, Seregély István érsek úr már a
kezdetektől támogatta elképzeléseinket. Ahhoz ugyanis, hogy az emberről a
tudományos reflexió szintjén helyesen tudjunk gondolkodni, éppen az a két
láncszem hiányzott az egyetemi oktatásból, amelyet az Információs Technológiai
Kar épített be oda. Ha egy fiatal egyetemista a teljes embert szeretné
megérteni, a teológiai, filozófiai, jogi, műveltségi és morális ismeretek
megszerzésén kívül természettudományos ismeretekre is szüksége van. Az emberről
alkotott képünkre az idegtudományok és a genetika fejlődése, valamint
információtechnikai ismereteink szintén jócskán kihatnak.
|
- Az imént említette, hogy a nanotechnológiák milyen fontosak.
- A műszaki informatikai szakon a hallgatók megismerkednek az információtechnika
fizikai alapjaival. Megtanulják, hogy a nanométeres méretek világában milyen
szerkezetek készíthetők. Ebben Csurgai Árpád professzor úr lesz
segítségükre, aki egyúttal e terület nemzetközileg kiemelkedő kutatója.
Évtizedek óta tudjuk, hogy létezik pacemaker. Harmincezer olyan ember él a
világon, aki mesterséges cochlea segítségével hall. A retinakutatás legújabb
eredményeire építjük az új látócsipjeink tervezését. Az idegtudományok fejlődése
elérte azt a fokot, ahol a modellek egzaktsága már lehetővé teszi, hogy
neuromorf eszközöket készítsünk, egyszersmind figyelembe vegyük az embernek mint
kommunikátornak és információfogyasztónak a kognitív képességeit.
A civilizált világban száz ember közül egy epilepsziás. Nagy részük közvetlenül
nem gyógyítható. Ha ellenben volna olyan érzékelőnk, amely a testbe beépítve
néhány perccel a roham előtt jelzéseket adna a betegnek, az illető idejében
megállhatna az autójával, kiszállhatna a medencéből, abbahagyhatná a munkát. Egy
neves német kutató éppen ezzel foglalkozik az MTA SZTAKIban működő közös
Posztgraduális Központunkban. Ha sikerülne készíteni ilyen érzékelőket, a
következő lépés az elektronikus prevenció lenne: olyan elektromágneses hullámok
gerjesztése, amelyek megakadályozhatnák, hogy az epilepsziát okozó hullám
kialakuljon. A mesterséges érzékelők áldásain kívül azonban arról sem szabad
megfeledkeznünk, hogy ha egyszer sikerül bármilyen interaktív elektronikus
kapcsolatot kialakítanunk az emberi aggyal, az igen súlyos etikai problémákat
fog fölvetni.
|
- Az oktatásba bekapcsolódnak európai és amerikai kutatóegyetemek szakemberei is.
- Az oktatók közül néhányan nemzetközi kutatóprogramokban is részt
veszünk, így kapcsolatrendszerünkből - kiemelkedő európai és amerikai
kutatóegyetemekről, valamint különféle cégek tudományos és technológiai
műhelyéből - legalább fél tucat világhírű tudóst sikerült bevonnunk a
kibontakozó oktatásba, s ők egy-egy kurzust valamelyikőnkkel közösen tartanak. A
fakultás azonban alapvetően a hazai tudományos kutatásban, elsősorban az
információtechnikában és az idegtudományokban működő fontos hazai bázisokra
épít. Mindezek alapján tavaly nyáron - két akadémiai kutatóintézet, a már
említett MTA SZTAKI és az MTA KOKI, valamint az ERICSSON Távközlési
KFT. támogatásával - a karon belül létrejött a Jedlik Ányos
Laboratórium, amely egy Kutatási-Oktatási-Technológiai Központ, s benne a
diákkörösök, a diplomatervezők és a doktorandusz hallgatók a professzorok
kutatómunkájába kapcsolódnak be. Célunk a magas színvonalú egyetemi oktatásra
épülő posztgraduális képzés. Bármilyen furcsa, ma Magyarországon az információs
technológia és a műszaki informatika témakörében évente nincs másfél tucatnál
több PhD-fokozatot szerző hallgató.
- A kar sajátossága, hogy az információtechnikának a természet motiválta és emberközpontú megközelítését adja. Ez pontosan mit jelent?
- A számítógépről alkotott fogalmunk egészen a közelmúltig meglehetősen
leegyszerűsített volt: mindent a bitekre és az azokon végzett logikai
műveletekre vezettünk vissza. Figyelemre méltó, hogy már Neumann János
- amikor az első lépéseket tette a számítógép felfedezése felé - jelezte: a
bitszintű művelet a lehetőségeknek csupán egyik formája. A technika a nyolcvanas
évekre jutott el oda, hogy már több millió tranzisztort tudtak ráhelyezni
egyetlen csipre, ám továbbra is maradtak olyan megoldhatatlan problémák, amelyet
egy galamb a másodperc törtrésze alatt megold: például ezer közül is felismeri a
párját. Ezt a mai szuperszámítógépekkel nem lehet megcsinálni.
Számtalan jelenség van a természetben, amelyek tanácsot adhatnak a tekintetben,
hogy milyen számítógépes elv szükséges az életfolyamatok megfelelő
értelmezéséhez és modellezéséhez. Munkatársaimmal olyan analogikai, topografikus
téridő számítógépeket készítettünk, amelyek az idegrendszerben végbemenő
folyamatokat modellezik. A természet motiválta megközelítés tehát a
természetben meglévő információs technológiai és technikai megoldásoknak a
számítógépekben és informatikai rendszerekben levő inspirációját vagy
használatát jelenti.
Az emberközpontú megközelítés azt jelenti, hogy a már említett két
csúcstechnológia - az információs és a biotechnológia - kombinációjának
alkalmazását alapvetően ne csak a technológiai kínálat és a mögötte lévő üzleti
érdek, hanem az ember valós igényei határozzák meg. Ehhez azonban helyes
emberképünk kell hogy legyen, beleértve az embernek az anyagi igényeken
túlmutató voltát. Ezt az első négy félévben egyebek között olyan tantárgyakkal
kívánjuk megalapozni, mint az esztétika, a filozófia és a bevezetés a
kereszténységbe.
- A kar nevelési eszménye evangéliumi erkölcsi értékeken alapul. Vajon a felvételi vizsgán alapkövetelmény-e a keresztény elkötelezettség, illetve keresztény gondolkodásmód?
- Nem, ám a jelentkezők intellektuális felkészültségét műveltségi kérdésekkel
igyekeztünk felmérni. Célunk az volt, hogy a legjobb diákok kerüljenek be az
egyetemre, hiszen egy kart nemcsak kiváló professzorai, hanem hallgatói is
minősítenek. A nevelésben - az európai műveltségi eszményre támaszkodva -
természetes módon szeretnénk felmutatni a legfontosabb szellemi eredményeket
csakúgy, mint a keresztény üzenet időtálló értékeit, ezzel mintegy helyes
világképet adva diákjainknak.
- A képzésben megvalósítani kívánt "tanítva, kutatva, fejlesztve" módszer - feltételezem - tágabb körű elhelyezkedési lehetőséget biztosít majd az egyetemről kikerülő hallgatók számára.
- Az egyetemi évek alatt el kell jutni az ismeretek határáig. A mai, gyorsan
változó tudományos világ - különösen a karon tanított területeken - nem
engedheti meg magának, hogy az új ismeretek öt-tíz éves késéssel érjenek el a
hallgatókhoz. Míg a matematika, a fizika és az elektronika alapjai viszonylag
időtállóbbak, az alkatrészek és a technológiák már gyorsabban változnak. Az
élettudományok területén még ennél is gyorsabb a változás. A XXI. századot nem
azért tekintik sokan a biológia évszázadának, mert a biológusok okosabbak, hanem
mert matematikából és fizikából már sok mindent megértettünk. Egy tudomány
érettségét gyakran azzal mérik, hogy milyen mértékben tudja megszabni saját
korlátait. Ilyen a fizikában a határozatlansági reláció, a matematikában a
Gödel-tétel. A biológia ebben az értelemben még nem érett tudomány, ezért oly
óriásiak a lehetőségek ezen a területen.
Az információs technológiákban a közeljövőben nagy váltás következik be. Ezért
kulcsfontosságú, hogy karunkon az oktatás és a kutatás-fejlesztés közel legyen
egymáshoz.
- Milyen mértékben várható, hogy az információs technológiák célja, feladata vagy társadalmi hatása megváltozik a következő években?
- A technológia oldaláról nézve az információs technológia harmadik hullámának a
kezdetén járunk. Az olcsó mikroprocesszor (PC-ipar), majd az olcsó
távközlési sávszélesség és tárolóképesség (az internetipar) után most jön
el az érzékelők "forradalma", s ez szintén új termékcsaládokkal és
következményeiben új ipari és társadalmi hatásokkal jár. Megjelennek az
egyszerűsített, olcsón gyártható mesterséges utánzatai szinte az összes
természetes érzékszervnek (látás, hallás, tapintás, ízérzékelés, testérzékelés,
helyzetérzékelés stb.), és megjelennek a mesterséges mikrobeavatkozók.
Mindezek élő szervekkel is kapcsolatba kerülhetnek, és - a számítógépekkel,
távközlési eszközökkel kombinálva - arra vezethetnek, hogy a következő
évtizedekben olyan (eddig nem létező) új termékek és szolgáltatások jelennek
majd meg, amelyek egyaránt módosíthatják élet- és munkakörülményeinket.
Az információs technológiák be fognak épülni a legegyszerűbb termékekbe is,
például az emberi szervezetbe beültetett gyógyszeradagolókba, a háztartási
készülékekbe, a közlekedési eszközökbe és a robotokba. Ma már létezik olyan
szerkezet, amely - cukorbetegek szervezetébe beépítve - a vércukorszint
változásának megfelelően adagolja az inzulint. Az információs technológia
társadalmi hatásait hadd illusztráljam egy példával! Az Egyesült Államok nemzeti
bankjának elnöke 1999-ben a következőket írta: "A XXI. század új gazdaságát
az innováció vezérli... A legtöbb új koncepcionális felfedezés alapvetően
interdiszciplináris, különböző szakterületek szinergiájára épül... Egyre
fontosabb lesz, hogy megértsük az élet azon élményeit, amelyek túlmutatnak az
anyagi jóléten. Az az élmény, amelyet Mozart nagy d-moll zongoraversenyének
hallgatása jelent, kitágítja a horizontot, ugyanakkor sok közös vonást mutat egy
fontos matematikai probléma megoldásával."
- Azok az " emberbarát" információtechnikai eszközök, amelyek a kommunikációs hálózatok révén néhány éven belül tömegesen hozzáférhetők lesznek, minden bizonnyal új munka-, tanulási, kommunikációs, diagnosztikai, valamint gyógyítási stílust és életmódot fognak kialakítani.
- Az internet elterjedésével lényegesen egyszerűbben juthatunk hozzá az információhoz. Ennek a "hozzájutásnak" a társadalmi hatása azonban egyrészt kultúraspecifikus, másrészt ellentmondásos dolog. Kérdezni, azaz kiválasztani azt, hogy a napi szükségleteken kívül milyen információ érdekel bennünket, csak határozott világkép alapján lehet. Ugyanakkor ez a "böngészés" az értelmes tevékenységnek - olykor hamis - látszatát kelti. A világkép kialakításához azonban elsősorban az értelem és a lelkiség művelésére van szükség, ez pedig komoly szellemi tréning, adott esetben küzdelem. Ebben sokat segíthet az, hogy az információkhoz könnyen és gyorsan juthatunk hozzá, ám ez önmagában semmit sem jelent, sőt ellentétes hatása is lehet neki.
Az információtechnika eszközei azonban mindenképpen új lehetőségeket nyújtanak. Talán ez lesz a XXI. században az új Athén, az új areopagosz, az a térség, ahol valódi emberi értékek és alternatívák is felmutathatók.
FERENCZI ANDREA
A cikk az Élet és Tudomány archívumában