Magyar Hírlap, 2001. szeptember 14.

Új típusú informatikus-bionikus mérnökképzés indul

Az ismeretek határán

E héten indul meg az oktatás a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Karán. A fakultás mai formájában, akkreditált programjával nemcsak Magyarországon, hanem Európában is egyedülálló. Az új kar dékánjával, Roska Tamás professzorral beszélgettünk.

Mikor vetődött föl a fakultás létrehozásának a gondolata?

 
Fotó: Vajda József

Már 1990 elején - amikor megszületett a Pázmány egyetem "újra kibontásának" a gondolata. De amellett voltam, hogy ne jöjjön létre mindaddig, amíg a katolikus egyetem másik két kara (a bölcsészettudományi és a jogi) nem adja ki az első diplomát. Az informatikát ugyanis a rendszerváltozást megelőzően is jól, korrekt módon tanították hazánkban. 1998 táján olyan rendeletet hoztak, amely szerint azok az oktatási intézmények, amelyek 2000-ig nem indítják meg a három (a társadalom-, az élő-, valamint az élettelen-) tudomány területéből kettőn az akkreditált tanítást, nem lehetnek egyetemek. A Károli és a Pázmány is elveszítette volna egyetemi státusát. Így jutottunk el oda, hogy 1998. július 1-jén az egyetem nagykancellárja megbízott azzal: szervezzem meg az információs technológiai kart. Közel harminc, nemzetközileg kiváló kutatóval, professzorral egy év alatt kidolgoztuk az oktatási menetrendet. Ennek eredményeként tavaly májusra megtörtént a műszaki informatikai szak, majd ezt követően a kar állami akkreditációja.

Miért van szükség az élővilág információs technikájának megismerésére, oktatására?

Ahhoz, hogy az emberről alkotott képünk a tudományos reflexió szintjén teljes legyen, eddig két láncszem hiányzott a Pázmány egyetemen. Ha igaz, hogy a XXI. században meghatározó az úgynevezett információs társadalom, akkor elengedhetetlen az információs technológia ismerete ahhoz, hogy az emberről helyes képet kapjunk. Ezt viszont fontos valamilyen szinten összekapcsolni az agykutatással. Az információs technológiai kar e két területre összpontosít, de alapvető célja informatikus mérnökök képzése.

Mennyire lesz szükségük a diákoknak orvostudományi ismeretekre?

A fakultás nem orvosokat képez, hanem mérnököket. Ám tudomásul kell venni, hogy az elektronika, a csipek óriási fejlődése "túlszaladt" azokon a számítástechnikai működési variációkon, amelyeket a mérnökök találtak ki. Ezek a bonyolult rendszerek például lehetővé tennék, hogy emberibb módon kommunikáljunk. Három olyan rendszere van az emberi szervezet működésének, amit tanítani szeretnénk. Legintenzívebben az idegrendszerrel fogunk foglalkozni, de megismertetjük az immunrendszer működését és a genetika tudományát is. Nem akarjuk gyógyítani vagy genetikailag átalakítani az embereket, a növényeket. Nem akarjuk az immunrendszerüket megváltoztatni. A működésüket szeretnénk ellesni és megértetni, hogy ma, amikor százmillió- és milliárdtranzisztoros csipek működnek, mit kezdhetnénk velük. Az érzékelők forradalma, az új csipek komplexitásának a növekedése, valamint az ember természetes kommunikációs készségének a segítése - ezek azok a területek, amelyekkel nemzetközileg is új irányokba indulunk.

Hány diák tanulhat az új karon?

Hosszú távon sem kívánunk 150 hallgatónál többet felvenni évente, így a kar ezer fő alatt marad. Egyetemi rendszerünk most találja magát szembe a tömegképzés problémájával. Ez azért lényeges kérdés, mert Európában, sőt a harmadik világ fejlettebb országaiban is a nyolcvanas évek végére lezajlott az a folyamat, amelynek köszönhetően a 18-22 éves korúak közel fele járhat egyetemre vagy főiskolára. Nálunk 1989-ben nyolc százalék volt ez az arány, most harminc százalék fölött járunk, 2005-re pedig elérjük az ötven százalékot. Magyarországon tehát tíz év alatt négyszeresére nőtt az egyetemi és főiskolai hallgatók száma. Ezt a hihetetlen fejlődést viszont nem tudta követni a felsőoktatás infrastruktúrája. Így az a különös helyzet állt elő, hogy a legnevesebb egyetemeken mára veszélybe került az emelt szintű képzés.

Hol található a világban az önökéhez hasonló képzés 18 éves kortól?

Elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban, ahol a felsőoktatásban jól megfigyelhető a két csúcstechnológia, a bio- és az információs technológia egymáshoz való közeledése. Ezelőtt két-három évvel indult a kaliforniai Berkeley Egyetemen és a Johns Hopkins Egyetemen hasonló oktatás, amelynek révén az élővilágnak és a biológia sok más ágának a területeivel is megismertetik a leendő "biomérnököket". Már felvettük ezekkel az intézményekkel a kapcsolatot, az előzmények viszont korábbi időszakra nyúlnak vissza. A Berkeley Egyetemről Leon Chua professzor nevét kell megemlíteni, valamint Frank Werblinét, aki a retinakutatás egyik úttörője világszerte. Szintén ilyen előzménynek tekinthető Hámori József agykutató professzor csoportjával való kapcsolatunk, aminek eredménye volt a nyolc évvel ezelőtt indult Neoromorf információs technológia nevet viselő budapesti doktori programunk. A Notre-Dame Egyetemmel elsősorban Csurgay Árpád professzoron keresztül vagyunk szoros kapcsolatban. Hangsúlyozom azonban, hogy hallgatóink megtanulják az elektronika, számítástechnika, távközléstechnika szaktárgyait, és ezeken felül tanulják az élővilág információtechnikáját.

Az első végzős hallgatók be tudnak majd kapcsolódni a nemzetközi kutatásokba? Programjukban az szerepel, hogy az egyetemi évek alatt el kell jutniuk az ismeretek határáig.

Az ismeretek határáig a tanulás által lehet eljutni, megtapasztalva, hogy hol tart a mai tudás. Ezen túllépni: kutatás. Ezt pedig a már említett doktori iskola vállalhatja fel, amit ma négy egyetem közösen szervez, s amely lényegében a neoromorf információs technológián alapul. Úgy gondoljuk, hogy egy "eszköz nélkül" keletkező kis fakultás is rögtön a tudományos kutatói életbe emelkedhet. Annak a megállapodásnak köszönhetően, amit négy akadémiai intézettel kötöttünk, elsőként az MTA SZTAKI-val, ahol az általam vezetett kutatólaboratórium is működik.

Hogyan sikerül megteremteni az infrastrukturális hátteret?

Azok a kísérletek, amelyek nagy értékű berendezéseket igényelnek, elsősorban az akadémiai kutatóintézetekben zajlanak majd. De nemzetközi támogatásokra, valamint a különböző informatikai cégekre, így az Ericsson Magyarország Kft. segítségére is számíthatunk. Nyilvánvaló, hogy idővel egyre több berendezés lesz a karon. Másrészt Magyarországon is szerveződnek az úgynevezett virtuális kutatóközpontok. Egy adott területen (például a genetika vagy az infobionika területén) a hazai kutatóintézeteknek, valamint a különböző kutatócsoportoknak közös hálózata alakul ki. Akár az interneten keresztül is el lehet végezni a kísérletet.

Kik fognak tanítani a karon, és melyek lesznek a főbb tantárgyak?

Főként akadémiai intézeti kutatók vállalnak tanítást, de néhány egyetemről is hívunk előadókat. S ahogy terebélyesednek az évfolyamok - úgy lép be a 30-as éveikben járó következő kutatógeneráció. Erre a szemeszterre egy amerikai vendégprofesszort is hívtunk, aki matematikát oktat majd. Reméljük, hogy jó nyelvtudással rendelkeznek a diákok. Akik nem, azoknak felzárkóztató nyelvi kurzust tartunk. A tervek szerint az ötödik félévben angol nyelven zajlik az oktatás. Ennek két oka van: egyrészt, hogy belejöjjenek az idegen nyelv használatába a hallgatók, másrészt, hogy külföldi tanulmányutakra tudjuk küldeni őket. Az első két évben főleg természettudományi alaptárgyakat (matematikát, fizikát és a biológiát) tanulnak a diákok, ugyanakkor megismerkednek szakmájuk egyszerűbb alapjaival, a magasabb évfolyamokban viszont sok szabadon választható szaktárgy lesz, mondhatni: annyi szakirány, ahány hallgató. Ezenkívül sok kísérlet és önálló munka. Mindenesetre meggyőződésem, hogy a 2006-ban itt végzett hallgatók nagyon kapósak lesznek mind az ipar, mind a kutatás világában.

Gyüre József

A cikk a Heti Válasz archívumában