Vitorlázás '04, Görögország

Napló kivonat

A csapat (crew): Adrienn, Wladek, Andi, Krisztián, Bea, Dorka, Halina, Ági, Jasu, István

A hajó: neve Ouzo 21, típusa Olimpic Sea 42, hossz 12.8 m, szélesség 3.9m, merülés 2.1 m, vitorlázat 88 m2, motor 50 LE

Útvonal: Lavrio - Milos - Iraklion (Kréta) - Santorini - Ios - Paros - Mikonos -Kea, összesen 433 tmf (802 km)

Időszak: július 10 - 24

07.9. 05:30 Budapest 44-28,0N 019-00,0E

Indulás Gazdagrétről Beáékhoz, majd Wladekék útbaejtésével Andiékhoz. Sok a cucc: sör, bor, pálinka, egy kevés élelem, búvárfelszerelések, navigációs eszközök, no meg a személyes holmik...

Az út 1650 km, (Bulgárián keresztül), kisebb kóválygásokkal, vezető-cserékkel elég jól haladunk, reggel 8-ra érünk Lavrioba.

07.10. 16:00 Lavrio 37-39,8N 024-04,5E

Hajóátvétel: késik a hajónk az előző heti 10-es szelek miatt. Átadás előtt "titokban" megnézem, sok víz van benne... Elintézzük az adminisztrációt: 1 200 EUR a második részlet + 1 300 EUR kaució. Utólag derült ki, hogy 1 000 EUR-val kevesebbet adtam, szegény kislány sem vette észre: két hét múlva rendeztük közös dolgainkat...

A behajózással este 7 körül végzünk, erős a szél, nincs a tervezett útvonalban biztonságos horgonyzóhely, fáradtak vagyunk, inkább a hajnali indulást választjuk. Wladek tápegységével töltjük az akkut, így járhat a hűtő, lehűlnek a sörök majd mi is :-)

07.11. 7:00 még mindig Lavrio 37-39,8N 024-04,5E

A "hajnali" indulásunk 1/2 8-ra sikeredik, 20 perc motorozás, közben zászlófelvonás (EU, Lengyel, Magyar), majd teljes vitorlázat. Egy kis whisky-vel ünnepeljük az indulást :-) 2-4°B -es szélben változó sebességgel haladunk, fürödni, vontázni jó alkalom. Reggelire padlizsánkrém, estebédre gombaleves és fasírozott (a la Wladek) krumplipürével. Távol delfineket is látunk, de nem közelednek. Szóval a "bevezető" napunk megfelelően alakult, aztán a széllel együtt elpihen, egy szép naplemente képiben :-) Gyönyörű csillagos ég alatt lassan hánykolódunk Milos felé. Hajnalban feljön a hold, majd a nem sokkal utána következő

07.12. 6:20 Milos felé 37-00N 023-55E

első tengeri napfelkelténkben már feldereng Milos szigete, amit az est közeledtekor még mindig látunk (érdekes, minden utunk alkalmával hasonló a helyzet, e szigetet nem könnyű elhagyni :-) Az előzőhöz hasonlóan telik a nap: reggelire padlizsán, ebédre tengerben hűtött gyümölcsleves és paprikás krumpli (Andi alkotása). Közben fürdések és reffelések váltogatják egymást. Jobb a szelünk, Bali (egy kis halászfalu) kihagyása árán még a tervezett időben Iraklionba érhetünk. Még egy naplemente, csillagok, hold, óriáshajók fenyegető kereszttűzén sikeresen túljutva, a

07.13. 6:20 Kréta a láthatáron 35-44N 024-53E

második tengeri napfelkelténkben már megpillantjuk Kréta szigetét. Ezt a napot delfinek is köszöntik, sajnos most sem közelednek... Fürdés, pillangózás, napozás. reggelire (11 körül) Bea ínycsiklandózó palacsintájával csintalankodunk és délben már Iraklion marinájában keressük, de nem találjuk helyünket. Szerencsére legalább vízvétel idejére megállhatunk a "dízel-kútnál" utána a távoli nagy móló mellé kötünk ki. Közel a reptér...

Múzeumlátogatás, (képek a múzeumból), vacsorára húsleves és rizses hús (saját gyártmány, mérsékelt siker :-), városnézés, alvás.

07.14. 7:30 Iraklion 35-20,6N 025-08,2E

Reggel körülnézünk a halpiacon, semmi sem nyeri meg különösebben a tetszésünket (e bicikli kivételével :-), gyors reggeli, majd indulás a Knossosi palotához.

Fasírozott és krumpli-püré várja a megfáradt turistákat, majd 15:20-kor 4-5°B-s széllel indulunk Santorinibe. Kemény menetre készülünk.

A szél a vártnál kedvezőbbnek bizonyul, jó irányba jól haladva csodáljuk a naplementét, majd a csillagokat, (már aki nem a hajó kellemes ringatásának engedve szendereg :-) , újhold közeleg, majd az újabb napfelkelte felfedi

07.15. 9:45 Santorini körvonalait 36-25,3N 025-24,1E

Pihenéssel, strandolással töltjük a napot, csak késő délután szándékozunk bemenni a városba. A kiszemelt busz nem jön, motorokat bérelnénk, végül két kocsi olcsóbbnak bizonyul. Hideg sörrel próbálok felkészülni a vezetés megpróbáltatásaira, ritkán esett ennyire jól :-)

Körbejárjuk a sziget főbb nevezetességeit, éjfél után érünk vissza.

07.16. 8:20 Santorini 36-20,2N 025-26,1E

Horgonyunkat baj nélkül szedjük fel (szomszédaink kissé aggódtak előtte), jó széllel becirkálunk a kráterbe. A víz felől is megcsodáljuk Thirát, a többi aranyos kis települést, a krátert és közelről az óriáshajókat.

A szemközti (észak-nyugati) öbölben horgonyt vetünk, fürdünk, hegyet mászunk. Adri kakukk-füvet talál, ami kapóra (nem kaporra!, azt nem szeretem :-) jön, mert otthon felejtettük... Dél után megreggelizünk, 3 körül tovarobogunk. Ios a megcélzott sziget, cirkálnunk kell, a hullámok is megnőttek, szóval beesteledik, mire a pár órásnak beígért utat megtesszük (ez később rendszeressé válik, kapom is az epés megjegyzéseket :-). Szép, de kicsi a kikötő, alig találunk helyet.

Pár perc alatt elkészül a lencseleves, félóra múlva már a várost csodáljuk, örülve a szilárd talajnak :-) Korán lefekszünk, altatóra nincs szükség...

07.17. 8:00 Ios 36-43,3N 025-16,6E

Reggel gyors bevásárlás majd indulás: nemsokára jön a halászhajó, aminek a helyén állunk. A horgony nem moccan. Túlmegyünk rajta, minden irányból próbálkozunk, be van betonozva. Kénytelen vagyok vízbemenni: egy hatalmas lánc egyik szemén ment át a horgonyunk, innen kézi beavatkozás nélkül semmilyen trükkel nem szabadult volna ki.

Indulásunkat még egy mutatvánnyal színesítettük: a fokroller kötele az orsó fölé csavarodott. Miközben az élénk szélben (7°B) vacakoltunk vele a kormánynál lévőt is teljesen lenyűgözve, a partról élénk jelzésekre lettem figyelmes: szinte zátonyra futottunk... (na jó, beismerem: egy kicsit túloztam :-)

A szél erős (7-8°B), a reffelt vásznakkal nehezen cirkálunk a nagy hullámokon. Ráadásul a szél hideg, folyamatosan szembefröcskölnek a hullámok, kint ezért kellemetlen, bent viszont a rosszullét esélye nagy. Végül a motorral is rásegítünk. Paros felé tartunk, tehát pont onnan fúj a szél :-) . Figyelmes navigátorunk kiszúrta, hogy a Paros és Antipáros közötti csatorna egy részén 2 m-es a mélység. Az 5 m-es hullámokkal ez kockázatos. Meg kell kerülnünk Antipárost, ez most már megduplázza a menetidőt. A lenyugvó napot még egyszer kétszer megpillantjuk a nagyobb hullámok tetejéről, de az elcsigázott társaságot nemigen érdekli...

Paros északi bejárata nagyon forgalmas, jönnek mennek a nagyhajók, ez segíti a sötétben a tájékozódásunkat. 22:30-kor kötünk ki, a móló külső oldalán. Egy óra múlva újradobjuk a horgonyt, ez már délelőttig kitart. Vacsora, majd rövid séta a városban.

07.18. 8:00 Paros 37-05,3N 025-09,1E

A következő napot pihenésre szánjuk. Víz, üzemanyag, élelem beszerzése, strandolás és városnézés. Délelőtt mégegyszer újradobjuk a horgonyt (csak Krisztián van a hajón), ez végre véglegesnek bizonyult.

07.19. 7:45 Paros 37-05,3N 025-09,1E

Elindulunk Delos felé. A 4-5°B fokozódó erejű szélben már sejthető, hogy elfújta a szél, és valóban, 12:45-kor olyan hirtelen kezd erősödni, hogy a teljes reffelés mellett döntök. Jól tettük, a szél időnként a 9°B-ot is eléri, a hullámok egyre nagyobbak, (néha már 6 m), szóval nem ezt a fröccsöt szeretjük :-) . Delos keleti oldalán rögtön Mikonos felé vesszük az irányt. 15:45-kor érünk a kikötő közelébe, eléggé kaotikus állapotok fogadnak: a bejáratban egy hosszú portugál iskolahajó van kikötve, a kikötőn belül part mellé kötve állnak a hajók, igen rossz helykihasználással, egyesekre rákötve egy másik. Szabad hely nincs, kb. egy órát kóválygunk, míg végül valaki "befogad"...

Rendezzük sorainkat, eszünk, aztán indulunk a városba. A buszhoz rossz ütemben érkezünk, inkább egy halászhajóval megyünk át a központba (régi kikötő). Hosszantartó kirakat és városnézést követően megbámuljuk a halászatról hazatérő pelikánokat, majd beülünk egy szélvédett helyre, süteményezni, fagyizni, borozgatni, ki-ki gusztusa szerint. Utána sikerül elcsípnünk egy épp induló buszt, és nemsokára az igazak álmát alusszuk...

07.20. 7:45 Mikonos 37-27,9N 025-19,6E

Reggel tovább tart a viharos szél. Eleinte valami módosult Melteminek véltem (a szokásosnál sokkal hidegebb és pöffösebb), később kiderült, hogy nem az: csak egy szokatlanul erős és hosszan tartó hidegfront. Városnézés, strandolás (egy szélvédettebb öbölben), vásárlás, Krisztián még felmászik a sziget legmagasabb sziklájára, onnan integet. Delosra nem mentek hajók. Közben vettünk vizet egy tartálykocsiból, majd hordunk a mosdóból is. Úgy gondoltam, Syros kihagyásával bepótoljuk ezt a napot, másnap korán indulunk Kithnosba...

07.21. 5:45 Mikonos 37-27,9N 025-19,6E

Korán reggel kiültem viharruhában a kokpitbe, nézni a szélmérőt és elijeszteni a vihart. Azt lestem, hogy legalább 20 percig, ott a védett öbölben ne menjen 6°B fölé a szél. 9 körül (kis jóindulattal :-) ez bekövetkezett, indulni akartam, de a kajütben épp javában dúlt a reggelizés. Mire ez véget ért, újra megerősödött a szél. Lendületből csak azért is megpróbáltam, sikertelenül: egy befújás visszanyomott, felakadtunk a másik hajó horgonyán, szerencsére semmi sem sérült, kivéve a szomszédok idegeit. Így jobbnak láttam tovább várni. Kithnos helyett Kea lesz az új cél, légvonalban 50 tmf.

Hasonlóan telt a nap az előzőhöz. A késői ebéd után, 17:45-kor sikerült a "kitörés" :-) . Indulásnak 1/3 génuát és 1/2 grószt választottunk, és kb. 20 percenként igazgattuk a szél kénye-kedve szerint. A kedvező feles szelünk Syros közelében nyugatiasodott, már nem tudtuk tartani a sziget északi csücskét.

Lassan besötétedett, 2-3 csomós volt a sebességünk, de a szélhez képest kb. csak 60°-ra tudtunk cirkálni, a fordulások nehezen vagy egyáltalán nem mentek, helyette halzolással váltottunk takkot. Az egyik ilyen takkváltásnál Halina ujja beszorult a fock-shot fordító csigájába. Jasu próbált segíteni, de túl nagy volt az erő. Vitorlával szélbeállni reménytelen volt, azonnal indítottam a motort, és pár másodperc múlva szélbe álltunk. Halina szerencsére komolyabb sérülést nem szenvedett, mi annál jobban megijedtünk. Ha már járt a motor, egy órát motoroztunk, így az éjszakai fogyasztáshoz szükséges töltés is megtörtént, a sziget magasságát is megnyertük. Közben visszajött az északi (fél-) szél. Ezzel mentünk egész éjszaka, kb. 1/4-es grósszal, fock nélkül. A szélerő néha elérte a 9°B közepét (45 csomó / 84 km/h), ilyenkor a zsebkendőnyi vitorlánkkal is elértük a 7-9 csomót. A hajó belsejében kaotikus állapotok uralkodnak...

Megkönnyebbüléssel tapasztaltam a hajnali derengést, hátranézve a Vénusz hihetetlen fénnyel ragyogott. Kea szigete már elérhető közelségben látszott, nemsokára felkelt a nap és lassan benépesedett a kokpit. (A hajó belsejében uralkodó szörnyű állapotok jellemzésére elég annyit mondanom, hogy Bea a földön feküdt /megunva az állandó lezuhanást/, a fenékvíz közben a dőléstől a padlózaton folydogált...) Szóval nagy örömünkre szolgált, mikor 10:20-kor kikötöttünk a kiszemelt öbölben.

07.22. 10:20 Kea (öböl) 37-31,9N 024-18,3E

Ez az utolsó teljes napunk, az utolsó kint töltött éjszakánk. Evés, búvárkodás, motorozás a dingivel (boci: kis gumicsónak), kirándulás a szigeten, zuhanyozás hajmosás édesvízzel, szóval több mint "Havaii" :-) Éjszakára négy ponton kötöttük ki a hajót, jöhet a szélvihar, mi nyugodtan alszunk.

07.23. 8:00 Kea (öböl) 37-31,9N 024-18,3E

Halináék házassági évfordulója: a nagy alkohol-ínségek és a viharok ellenére, sikerült megőrizniük egy üveg whiskyt! Jól indult hát a napunk, jól is folytatódott: összeszedtük köteleinket/horgonyainkat és 4-5°B széllel, teljes vitorlázattal élveztük utolsó napunk minden percét. A nagy élvezkedésben elszakadt a lobogókötél. Meghosszabbított csáklyával sem sikerült lecsalogatnunk a lobogókat. Lobogók nélkül mégse mehettünk a kikötőbe, kénytelenek voltunk felmászni az árbocra (a bocman-szék segítségével). Mindenki kedvére vezethette a hajót, vontáztunk, napfürdőztünk, (még egy kicsit versenyeztünk is: egy osztrák hajót utasítottunk magunk mögé :-) , majd a tervezett helyen és időben kikötöttünk (15:08).

Végére jártunk a maradék whiskynek, legurítottunk még egy pár sört, egy kis könnyű ebéd, bevásárlás, közben zuhanyozások korlátozások nélkül, szomorúságnak nyoma sincs :-) . Nyolc körül indulunk el az utolsó vacsorát elkölteni a legközelebbi kocsmába. Ragyogó a hangulat, fogynak a sörök meg a herkentyűk, mindennel meg vagyunk elégedve. Hazatértünk utánra is van egy kis tartalék: finom borral búcsúztatjuk a napot, a fiatalok még a fél éjszakát átdumálják.

Reggel indul a nagyüzem: csomagolás, reggeli, szendvicsek az útra, zászló-levonás, hajóátadás, 10 körül már indulhatunk. Hazafele utunk elég jól megy (elhaladva az Olympos előtt megköszönjük az Isteneknek utunk szerencsés kimenetelét), felváltva vezetünk, csak egy gyorshajtásért fizetünk (Bulgáriában, kis alkuval 50 EUR) és másnap reggel 8 körül szerencsésen Budapestre érkezünk. Ezzel utunknak

VÉGE