Frankfurter Rundschau, 1999. 09. 30.
Thomas Wolff
Babys im Blitzlicht,
Csecsemk villanf̩nyben
Hideg vilg az, ami az ̼jsz̹l̦tteket fogadja. Vakt f̩ny, elmosdott formk tnnek el a ftyolos burokbl, amelyek nem vesznek fel hatrozott alakot. A vilgraj̦vetelnek ezt a pillanatt, a maga fesz̹lts̩g̩vel, mgijval megmutatni - ks̩rli meg Eperjesi ̪gnes. Azonban munki nem a dokumentarista k̩pek k̦r̩bl szrmaznak: k̩pi formanyelve az absztrakci ̩s a konkr̩tsg k̦z̦tti lebeg - elegns megolds, amely a k̩nyes t̩mnak messzemenen eleget tesz. Most a frankfurti "Jalta-palotban" /Palais Jalta/ lthatk f̩nycsecsemi. A jelekkel ̩s helyzetekkel val jt̩k ̩vek ta mindig ̼jabb ̩s ̼jabb t̩mkkal ltja el a Budapesten ̩l mv̩sznt. Tz ̩s vz, gy̹m̦lcșk ̩s z̦lds̩gek, fazekak ̩s serpenyk: mtikusk̩nt ̩s egyben h̩tk̦znapik̩nt, elnagyolt k̦rvonalaikra reduklva jelennek meg k̩pein. Egy eljrs, amelynek sorn a k̩pek (̩s vel̹k egy̹tt a fogalmak is) tomptottak, szublimltak lesznek, mg v̩g̹l koncentrtumokk̩nt, kivonatokk̩nt, klis̩k-k̩nt szolglnak Eperjesi k̩phordozjul - gyakran aluminium-lemezre ̹ltetve.
Ennek a mdszernek sajtja egy bizonyos fajta hv̦ss̩g, hidegs̩g. Szigor̼, koncentrlt formjban a k̩ptrgy tisztn jelenik meg, kont̼rjaiban ̩s fel̹leteiben tisztn kiveheten. Egy̼ttal sajtosan idegenszernek hatnak, sz̩tesve elnagyolt kontrasztjaikra ̩s ugyanakkor ̩les sznekre. Egy ellent̩tes, ambivalens hats ez, a vilgos kiemel̩s, megmutats ̩s az elrejt̩s k̦z̦tt, amit a mv̩szn az ̼jsz̹l̦ttek segts̩g̩vel jelent meg /k̦zvett/. Mindez ̩les hatst eredm̩nyez, amely szorongat ̩rz̩st k̩pes kelteni a szeml̩lben. A csecsemk ̩letnagysgban jelennek meg a fotsorozaton, azonban szurokfekete htt̩rbl elbukkan feh̩r foltk̩nt, testvzlatk̩nt tallkozunk vel̹k. Mindennek el̩r̩s̩hez a mv̩szn egyszeren nagyt-k̩sz̹l̩ke al fekteti a gyermekeket; egy villans, ̩s a csecsemk kont̼rjai mris a fotpaprra vannak vettve. Aztn csakhamar a gal̩ria faln lghatnak a k̩pek, k̩t k̩psorozatban, egy ac̩lbl k̩sz̹lt, marconasgban is bjos llvnnyal kombinlva. Ahogyan egy ̩l c̩lobjektumokra vonatkoz kutatsi-projekt prezentlja kutatsi eredm̩nyeit, ̼gy mutatja be Eperjesi a maga munkit: az ̩szlel ̩s megfigyel distancijval.
Ez az elijeszt/elidegent/-hats Eperjesi tudatosan kiszmtott mv̩szetmetdushoz tartozik. A k̩pk̩szt̩s folyamatnak effajta objektivizlsa radiklisan visszaveszi a mv̩szi k̩zjegy nyomait, ̩s egy hideg, tvolsgtart, /ember n̩lk̹li/ hangulatot teremt. Teljess̩ggel formațmb̦kre ̩s ̩les kontrasztokra reduklva k̩pei mgikus f̩nyben feltn hatst keltenek; olyan felbukkan jelens̩geknek tnnek, amelyek a șt̩ts̩gbl a napvilgra țrnek
gy a szeml̩l szmra izgalmas jt̩k alakul ki: a hatrozott k̦rvonalak egyedi vonsokat sejtetnek, a bels strukt̼rt azonban nek̹nk kell megrajzolnunk /magunkban/. Eperjesi "jsz̹l̦ttei" testet ̦lțtt projekcik, amelyek mindenekeltt sajt f̩lelmeinkre, vgyainkra reflektlnak.
Fordts: K̩szmann Jzsef
