Killtsmegnyit
Orss Lszl Jakab
E.̪. narck̩p-szeletek cm killtsnak megnyitja
karton Gal̩ria, 2004. mrcius 25 - prilis 22.
H̦lgyeim ̩s Uraim!
Ha megg̩rik most, addig, amg ennek a mondatnak a v̩g̩re ̩rek, amg h̼zni tudom m̩g az idt, szval ha megg̩rik, hogy nem omlanak ̦ssze, hanem felntt mdjra elviselik azt, amit ̼gyis tudunk, m̩gis fjdalmas beltnunk, szval, ha k̩szen llnak, akkor most kimondom, hogy romokban van az ̩let̹nk. Igen. Akinek nem ma, annak holnap omlik ̦ssze f̩nyes palotja. s ha fel̩p̹l holnaputnra, leomlik annak msnapra.
s most ny̼ljanak a zseb̹kbe, vagy t̼rjanak a tskjukba. Az eg̩sz r̩mțrt̩net meg van rva ott, az ̦sszegubancoldott rgspaprokon ̩s cukorksdobozokon. gy jrunk-kel̹nk, hogy k̦zben a gondvisel̩s szelden k̦r̩nk rak mindent, amirl azt hissz̹k, hogy metafizika ̩s șt̩t titok. Szorgos kezek belegyrik a zseb̹nkbe sorsunk ̦sszes r̩szlet̩t, ̩s nem jrunk rosszul, ha kik̩pezz̹k magunkat a jelek olvassra.
n mindezt Eperjesi ̪gnestl tanulom. A debris hercegntl. s mik̦zben ltala szablyosan megtanulom szeretni ̩s f̩lni a szemetet, arra is r kell j̦nn̦m ism̩t, hogy nincs rem̩ny. Arra nincs, hogy megakadlyozhassuk mindazt, aminek be kell k̦vetkeznie. Arra viszont van, hogy lazbban ̩lj̹k t mindazt, ami megțrt̩nik.
Eperjesi ̪gnes nagy ̩rdeme ennek a vilgunk alatti vilgnak a felfedez̩se. A csomagolanyagokban ̩s hasznlati utastsokban megb̼j ̩rtelem kibontsa. vatosan kezdte, de legutbbi killtsval,a Vintage Gal̩riban, de k̹l̦n̦sen ezzel a mostanival m̩g egy̩rtelmbben kievezett a nylt vizekre.
Nylt vz az, amikor az ember magrl besz̩l. Nem fecseg, nem pletykl, hanem magrl mond fontos dolgokat. Az̩rt, hogy besz̩dbe elegyedhessen a țbbiekkel. Nincs egyeb̹nk, mint az ̩let̹nk, ami̩rt teljes felelss̩ggel szavatossgot tudunk vllalni. A msik komolyan v̩tele, m̩lys̩ges tisztelete az, amikor megered a nyelv̹nk.
Eperjesi ̪gnesnek ezzel a mostani killtsval ̼gy tallom, hogy felszakadtak a gtlsai. Pontosan ̼gy, ahogy magra ad emberrel ez megțrt̩nhet. Szem̩rmesen ̩s lenyg̦z vltozatossggal.
Egy alternatv vilg trul fel eltt̹nk szntiszta jelbl, ̩s utalsbl. Valaki csomagolsi ikonokkal szegdik a sajt ̩lete nyomba. s csodlatos mdon az ̩let sz̩pen ̩s magtl ̩rtetden megadja magt. Lthatjk, milyen finoman k̦vethet minden a szem̩tbl. Egy teljes ̩let eldobhat kiszerel̩sben. Engem olyan vidman, olyan mosolygsan hat meg az eg̩sz, hogy bizony isten szeretni kezdem az ̩letet. Hogy valaki nekilt, kismogatja az ̦sszegyrt paprokat, ̩s ̩letrajzot r bell̹k. s az ember ott ll, r̦h̦g ̩s eml̩kezik. Bizony az anyjra, karon̹l ̦nmagra, az alkonyi napba hunyorg nagyapjra, mindenre ami fj, ̩s mindenre ami nem annyira. s ahogy n̩zz̹k ezt a nagy reg̩nyt, valami jles k̦nnys̩g f̩szkeldik benn̹nk. Hogy a kabtunk korcban ott van minden. Legf̩ltettebb eml̩keink. Mindegyik̹nk̩ mindenki ms̩ban. A te tskd m̩ly̩n az ̩n szomor̼sgom lapul, az ̩n felszsebemben a te srsod. Mi t̩nyleg hasonltunk egymsra. Mutassanak valakit, akinek nincsenek paprgalacsnijai!
T̩nyleg nem vagyunk egyed̹l. V̩ge a mrtriumnak.
Az ̩let̹nk nyitott k̦nyv. Nincsenek titkaink egyms eltt.
Meg van rva minden.
H̦lgyeim ̩s Uraim!
dv̦z̦llek benneteket Eperjesi ̪gi k̦z̦ss̩gteremt killtsn.
Tanuljuk meg egy̹tt a leck̩t:
az embernek legdrgbb kincse az ̩lete - meg a csokipaprja.
