Nk Lapja, XLI. ̩vf. 38. Szm, 1989. szeptember 23.
Monspart va
(Ms)k̩peslapok
R̩gta nem vettem mr budapesti k̩peslapot. El̩gedetlen voltam azzal, amit kapni lehetett: Halszbstya, Orszghz, Duna-hd - korrekt, m unalmas felv̩telek. rt̹k nem tudtam lelkesedni, mert a vros szmomra sokkal de sokkal ̩rdekesebb ltvny. Nem rejtett sz̩ps̩gek, dehogy azok,amik ott vannak a szem̹nk eltt. Csak n̩ha be kell menn̹nk egy kapualjba, fel kell n̩zn̹nk, s akkor akr angyal rep̹l t a falon. ...
r̦mmel fedeztem fel a Sz̩pmuv̩szeti M̼zeum elcsarnokban egy k̩peslapsorozatot. Fekete-feh̩r felv̩telek, ̩s ez is Budapest. A Lnchd oroszlnja k̦zelrl, harcra k̩szen, ̩les f̩nyben, m̦g̦tte mint țr̩keny kis ̩kszerdoboz a Parlament. Vagy a felllvnyozott hz szimmetrija, a goly lyuggatta falr̩szlet, s a Szabadsg hd karcs̼ ve, eg̩szen szokatlan ltsz̦gbl.
A fotsrl csak annyit tudok, amennyi a lap htn olvashat: Eperjesi ̪gnesnek hvjk, ̩s az Iparmv̩szeti Fiskola Mesterk̩pzj̩nek hallgatja.
A k̩pekkel aztn a Halszbstyn is tallkoztam, egy fi̼ rulta. Azt mondja, a sznes k̩peslaprusok csak legyintettek, amikor felajnlotta, mondvn: a fekete-feh̩r k̩p nem kell mr senkinek. Gondolta, m̩gis megprblja, s kitette ket maga el̩. S lm, sz̩pen fogy, a p̩nzesebb k̹lf̦ldiek tzes̩vel is veszik. Felfigyelnek a msra, ̩szreveszik a mins̩get.
