Dokumentum 5., Ex-Symposion, 2001.
Heged̹s Orsolya
Lek̩pz-mv̩szet
"Mindannak ellen̩re, hogy az 1840-es ̩vek ta a fest̩szet ̩s a f̩nyk̩pez̩s sokf̩le mdon ̩s k̦lcșn̦sen hat egymsra ̩s lopkod egymstl, eljrsai alapjaiban ellent̩tesek. A fest alkot, a f̩nyk̩p̩sz k̦z̦l." (Susan Sontag*)
Eperjesi ̪gnes egyike azon mv̩szeknek, akiknek alkotsai a 90-es ̩vektl kezdve a mottban lert ellent̩t - amely k̦nnyed̩n kiterjeszthet fotogrfia ̩s k̩pzmv̩szet relcijra is - feloldsnak bizonyt̩kai. Mveinek z̦me azonban nem fot, hanem valamilyen r̩gta ismert, vagy ̩ppen ltala ̼jonnan kifejlesztett fottechnikai eljrs ̼tjn l̩trej̦tt alkots. Eperjesi alkalmazott techniki ltal ugyan̼gy a valsg lek̩pez̩s̩nek problematikjt boncolgatja, mint kizrlag fotval dolgoz kortrsai, br ̩ppen a technikai kiindulpont k̹l̦nb̦zs̩ge r̩v̩n az alkots-k̦zl̩s egybeolvadsa, illetve a fot ̩s dokumentumszers̩g megfeleltet̩s̩nek ill̼ziv foszlsa nla ms ̦sszef̹gg̩sbe ker̹l.
A mechanikus lek̩pez̩s vizsglata ter̩n elsk̩nt l̩trej̦tt alkotsai a S̹lt k̩pek-sorozat 1994-bl. A S̹lt k̩pek tulajdonk̩ppen s̹t̩sre hasznlt tepsik a benn̹k k̩sz̹lt s̹tem̩nyekkel ("s̹lt p̦tty̦kkel" - ahogy a cmek sugalljk), vagy azok "hlt hely̩vel", azaz s̹t̩s utn ki nem takartott tepsik, amelyek rzik a benn̹k s̹ltek negatv lenyomatt. A "negatvok" felfoghatk a s̹t̩s dokumentumainak, a tepsibe ̩gett zsrad̩k kirajzolja, hogy milyen alak̼, m̩ret ̩s mennyis̩g s̹tem̩ny s̹lt benne. Teht ugyanaz țrt̩nik, mint a f̩nyk̩pez̩skor a filmen: a lek̩pz̩skor a valsg k̩p̩t kapjuk meg negatvban.
Szint̩n 1994-bl valk a Polaroid fotogramok, amelyek t̩mjukat tekintve csend̩letek ̩s egy ̼jonnan kifejlesztett technikval k̩sz̹ltek: a fleg ttetsz ̹vegekbl ll kompozcikat nem ̦sszef̹gg fel̹letre, hanem kis polaroid kockkra vettette, amelyek k̦z̦tt az ̹resen maradt h̩zagokbl geometrikus raszter alakul ki. A l̩gies, ̩rz̩keny t̩ma ̹tk̦zik itt a megvalsts mdjnak tudatossgval, a szubjektv az objektvval. A mechanikus lek̩pz̩sben a szem̩lyes k̩zjegy hinya - egyben a k̦zvetlen ̩rz̩ki aspektusok teljes kiiktatsa - az alkots tudatossgnak, intellektulis mozzanatnak hangs̼lyozsa. Ez a mozzanat m̩g olyankor is elt̩rben marad, amikor az ̼jsz̹l̦tt csecsemk vlnak t̩mv: jsz̹l̦ttek cm 1996-ban k̩sz̹lt fotogram-sorozata 18 n̩hny napos csecsem testlenyomatt ̦r̦kti meg. A c̩l azonban nem annak dokumentlsa, amit az els pillantsra esz̹nkbe jut magzati ultrahang-felv̩telek, ̩s a gyermekekrl k̩sz̹l tengernyi fot meg̦r̦kt. A meg̦r̦kt̩s gesztusa itt elhomlyosul a k̩pek szuggesztv transzcendencija m̦g̦tt - az arc n̩lk̹li, szem̩lytelen kis testek lenyomatai a sz̹let̩st k̦vet els heteket prblja megragadni, amikor a csecsemk m̩g a k̹lvilgra val reszm̩l̩s eltt llnak, s k̦zelebb vannak a magzati, mint az emberi l̩thez. A m nem a dokumentls t̩nye, hanem annak mdja ltal ̩ri el hatst. T̩ma ̩s technika egymsratallsa, k̦lcșn̦s egymsrautaltsguk-egymsrautalsuk, amely Eperjesi mveinek l̩trej̦tt̩t motivlja. Mindez ism̩t az alkots tudatossgra, a m̩diatudatossgra irnytja a befogad figyelm̩t, an̩lk̹l azonban, hogy a mvek ny̼jtotta ̩lm̩ny pusztn intellektulis maradna.
Az utbbi ̩vekben k̩sztett mveinek nagy r̩sze gyjtszenved̩ly̩nek a megnyilvnulsai. A k̹l̦nb̦z term̩kek csomagolsra hasznlt zacskkon, flikon tallhat kis k̩pes hasznlati utastsokat hasznlja negatvk̩nt nagym̩ret fotihoz. A gyjtem̩ny a rendszervlts ta halmozdik, dokumentlva a term̩kcsomagolsban, illetve a fogyasztsi szoksokban v̩gbement vltozsokat, s mint ilyennek, bevallottan kult̼rțrt̩neti vonatkozsai is vannak. A kis ikonok a kiragads ̩s felnagyts ltal elvesztik eredeti kontextusukat ̩s Eperjesi vagy tematikus egyms mell̩ helyez̩s̹k (Szorgos kezek; Heti ̩trend; A t̩nyleges tartalom) vagy ms elemek beilleszt̩s̩vel (Tj teh̩nnel; Havi fix, beosztssal; Virg m̩rt̩kkel I-II.), illetve egyszeren cmmel elltva azokat (Ern fel̹l; Garancia v̩gzetre) ̼j kontextust hoz l̩tre szmukra, amely ltal fogyasztsi ̩s k̩p-fogyasztsi attitdjeinket lltja pelleng̩rre. A Szorgos kezek-sorozatban t̩ma-technika egymsra vonatkoztatsban nem tall odig elmenni, hogy a k̹l̦nb̦z takartszereken megtallhat k̩pes hasznlati utastsokat csemp̩kre nagytja r, egybefoglalva a c̩lt ̩s az eszk̦zt, az okot ̩s az okozatot.
Eperjesi, amikor hagyomnyos fototechnikai eljrsokat alkalmaz, mint a fot ̩s a fotogram, nem manipullja magt a k̩pet, s m̩g amikor montzst hasznl, akkor is jl elk̹l̦nthetk annak a k̹l̦nb̦z elemei. A lek̩pezett dolog hiteless̩ge gy nem k̩rdjelezdik meg, mint țrt̩nik ez ms mv̩szek manipullt foti eset̩ben, az brzols mindv̩gig az objektivits k̦nțs̩ben marad, a szubjektv vonsok a t̩ma ̩s technika prostsnak ̦nk̩nyess̩g̩ben, illetve a "rekontextualizls" mozzanatban mutatkoznak meg. Az alkots-k̦zl̩s mott ltal jelzett ellent̩te Eperjesi ̪gnes mv̩szet̩ben ̼gy ltszik felolddni, hogy a lek̩pez̩s (k̦zl̩s) trgyilagossga ̩ppen az alkots intellektulis folyamatra helyezi a hangs̼lyt.
* Susan Sontag: A f̩nyk̩pez̩srl. Forditotta: Nemes Anna. Budapest, 1981. 120.o.
