N̩pszabadsg, 2004. mrcius 24.
Bogcsi Erzs̩bet
A piktogramok tvltozsa
A sznd̩k alighanem mindig az, hogy a mvek nyomn ms szemmel lssuk vilgunkat. Ha valaki, akkor Eperjesi ̪gnes csakugyan erre sarkall. Amita elltogattam a trlatra, msk̩ppen veszek trgyakat a kezembe. K̹l̦n̦sen azokat a port̩kkat, amelyeket gyrilag becsomagoltak, s megk̦nnytend hasznlatukat kicsiny brkkal lttk el. gy ker̹l a porzus țrlkend tasakjra apr motorker̩kpr, szem̩lyg̩pkocsi, kamion, nehogy helyett̹k az ablak̹veget f̩nyestgess̹k. Ez̩rt mutatja az brzolat, hol az erst̩s a harisnya-nadrg lba-fej̩n, vagy hol a varrs a "szebbik fel̩n".
Bizonyra gy kezdte a harmincas ̩veinek v̩ge fel̩ jr Eperjesi ̪gnes is, amikor a plyja - ̼gymond - a k̩pek ̼jrahasznostsa fel̩ fordult. Forgathata, n̩zegethette az ilyen-olyan holmik nejlonzacskjt, csomagolflijt, mgnem a piktogramok megbabonztk țm̦rs̩g̹kkel, egyszers̩g̹kkel, naivitsukkal. Felfedezte p̩ldul azokat a szorgos kezeket, amelyekrl senki meg nem mondan, nk̩-e, f̩rfiak̩-e, olyan semlegesnem odaadssal buzglkodnak a hztartsok rendj̩n. Majd felmutatta azoknak az ̩tkeknek a sort, tlba s̹pped kanalakkal, csinosan kanyarg gzfelhvel, amelyeknek bri a csend̩letek rangjt irigyelt̩k meg. A j ideje tart folyamatrl tan̼skodik az az ig̩nyes katalgus is, amelyet ̩ppen a Vintage Gal̩ria killtsmegnyitjn mutattak be. Teljes joggal. Hiszen a szban forg gal̩ria immr harmadszor szentel ̦nll trlatot e mv̩sznek, aki persze, nemcsak k̦zszeml̩re teszi a rajzos ̼tmutatsokat.
Ha valamit sokig vizsglgatunk, egyszer csak ̦nll ̩letre kel. A k̦rnyezet̩bl mintegy kiszakad, s ̼jabb k̩pzetek fel̩ halad, meg is vltozik. Term̩szetesen, a grafika ̩s a fot lehets̩geit egyarnt jl ismer Eperjesi ̪gnes hozzsegt ehhez a metamorfzishoz. Mindenekeltt azzal, hogy a cșpp brk jkorv n̦vekednek. Mint az a k̩t f̩rfi̼, aki valemely țr̦k sportszerc̩g holmijait, t̩rdszortjt, izomk̦tit viseli b̹szk̩n. Aligha tnn̩nek a teremt̩s kiss̩ f̩lresiker̹lt koroninak, ha nem pompznnak v̦r̦sl htt̩r eltt, maguk is rzsasznben. L̩v̩n, hogy a fotnegatv hasznlatval rokon eljrs mdstja, vagy akr megfordtja a szneket. Ami legjobban azon a lenyon ̩rz̩kelhet, akinek fekete arct feh̩r kont̼rok szegik, zsebkendje is koromfekete. Ha patyolatfeh̩r keszkenvel itatn k̦nnyeit egy spatag hajadon, kev̩sb̩ illene hozz az ironikus felirat: "N̩ha belemegy valami a szemembe. Olyankor v̩gre szabadjra engedhetem az ̩rz̩seimet."
De Eperjesi ̪gnes munklkodsa rend̹letlen dert sugroz. Melyik az igazi? - k̩rdezi a trlat cmek̩nt. Ami az egereket itat lenyznak azt jelentheti: Ki a nagy ? S akkor vlaszthat az emlegetett marconk, a futballista vagy a golfjt̩kos k̦z̹l, akinek "arany keze van, ̩s a g̩nllomnya is kivl. Taln lesz a gyerekeim apja." (Ezt az ̩rtelmez̩st tmogatja, hogy Eperjesi ̪gnes a f̩rfibrk utn csakhamar a nkel ismerteti meg a ltogatt a kArton Gal̩riban). Jmagam a k̩rd̩st m̩gis msk̩pp ̩rten̩m: Melyik az igazi k̩p? Amit els tekintetre ltunk? Vagy amiv̩ lehet?
