j-Mv̩szet, 2005. janur
Andrs Edit
Gigantikus k̩preg̩ny
Eperjesi ̪gnes killtsa a Millenrison
Akr a nagyban, ebben a kis magyar Guggenheim-spirlban is neh̩z ellenllni a ks̩rt̩snek, hogy az egyenletesen kgyz, szegletektl megnyesett, kisimtott t̩rben țrt̩net, narratva rdjon. A dilemma az, hogy lentrl felfele emelkedjen-e a țrt̩net vagy fentrl lefele ereszkedjen-e; ami kinek-kinek v̩rm̩rs̩klete, habitusa avagy spekulatv mv̩szi ̩szjrsa szerint dl el. A t̩r szinte knlja magt a fotogrfinak, mely szemtanu-szindrmban szenved, s a hiteles țrt̩net-mes̩l̩s k̩nyszerk̩pzet̩nek foglya.
Eperjesi ̪gnes țrt̩nete fent kezddik sterl, laboratriumi eszk̦zre eml̩keztet vasvz-konstrukcin felvonultatott "csecsem-teny̩szettel". Mindegyik ̩les-feh̩rben robbantja t a nem-l̩t vakșt̩tj̩t, mint megannyi indul ̩let, megannyi rem̩nys̩g. Anyja sem tudn megmondani a f̩ny̩rz̩keny papron megvilgtssal k̩pzett lenyomatrl, hogy melyik az ̦v̩, ht m̩g a jmbor killtsltogat, midn el kezd peregni eltte valamelyik ̩let, valamelyik rem̩nys̩g filmje; fots killtsrl l̩v̩n sz, lapokra szedett, alrsokkal elltott csaldi f̩nyk̩palbum formjban.
A figurk testetlenek, imbolyognak a nylonflikrl levilgtott, negatvba fordtott k̩peken, akrcsak trsaikon, a 19. szzadi szellemfotkon. Amott a hall tagadsa, az elenged̩s k̩ptelens̩ge hvta ̩letre a hatalmas n̩pszers̩gnek ̦rvend mfajt, emitt az eml̩kez̩s kocki elevenednek meg k̩ts̩gbeesett rekonstrukcis sznd̩ktl hajtva. Egyes k̩pek tisztk, jl megragadhatak szilrd k̦rvonalaikkal, msok valamely szrn, raszterpontok sz̦vev̩ny̩n vilglanak t, s rezg-mozg k̩pet adnak, melyek be̩lest̩s̩hez a sajt eml̩kk̩peinket is mozgstanunk kell. V̩gt̩re is kinek a țrt̩nete rdik? A tallt, gondosan ̦sszegyjțtt vizulis hordal̩kon, csomagolanyagokon kirajzold ̩letszeletk̩k, banlis jelenetek, a vgykelt̩s eme egy̹gy̹ vizulis lenyomatai eleve szrkk̩nt mk̦dnek, s csak az idillt engedik felsznre, ami albumba lerakva, felcmk̩zve, r̦gvest a r̩gi sz̩p idk patinjt veszi magra. Merthogy a f̩nyk̩palbum is szelektl, olyan a term̩szete, s csak a b̩k̩s pillanatokat, szvet melenget jeleneteket engedi t a megid̩zhets̩gnek. Nincsenek konfliktusok, nincsenek d̦nt̩shelyzetek, s nincsenek vesztes̩gek sem, csak az ̩let b̩k̩s h̦mp̦lyg̩se. s az eml̩kez̩snek is ̩ppilyen a term̩szete, jt̩konyan korriglja, a vgyakhoz igaztja a meg̩lt ̩letet.
Aztn a țrt̩net lef̩kezdik, s fots killtsrl l̩v̩n sz, rfkuszl egyetlen ̩letszakaszra, az eszm̩l̩s, jelen kontextusban a csaldalapts idszakra, ahonnan aztn ̼jrakezddhet a csecsemkkel indul k̦rforgs. Ez lenne ht a jelen pillanata, ahonnan elre ̩s visszamenleg ̩rtelmezdnek a jelenetek? Itt mindenesetre mr nem a narrtor besz̩l kell tvolsgbl, nem huzogatja a țrt̩net szlait, hanem tallomra felcsapd k̩peket ltunk bels monolgtl ks̩rve, mintha csak a sz̹ntelen zajl, rendezetlen, n̩ma bels gondolatfolyam egy-egy foszlnya kimerevedne, s ̦sszetapadna a k̦r̹l̦tt̹nk folytonosan kavarg k̩p̦z̦n egy darabjval. Mintha csak fennakadtak volna a lepkehln, egymstl teljesen f̹ggetlen̹l. gy aztn van, hogy k̩p ̩s sz̦veg szembeker̹l egymssal vagy fel̹lrja egymst, mskor csak elmennek egyms mellett, de akr m̩g ̦ssze is tallkozhatnak. A klis̩, a k̦zhely k̩pzd̩s̩nek folyamata ̩pp̼gy megelevenedik szem̹nk eltt, mint a belsv̩ t̩tel, az idenfikci mechanizmusa. Mert ugyan ki hiszi mr, hogy ez egy ̼gymond, ̦nțrv̩ny, szuver̩n folyamat lenne, az individuum heroikus k̹zdelm̩nek kikristlyosodsa? Pedig milyen j is lenne azt hinni, hogy a lapos k̦zhely, a msols, mintak̦vet̩s csakis rajtunk kv̹l lehets̩ges. Amit a killtson ltunk, erre rcfol. M̩g a vizulis banalits verblis "korrekcija" is banlis, ̩ppen csak a retorikai mert̩s k̹l̦nb̦zik kiss̩. Mintha nem is lenne semmi ezek m̦g̦tt a klis̩k, patentok m̦g̦tt, st a m̦g̦ttesnek m̩g a puszta ill̼zija is szertefoszlik. Mr kezden̩nk fsultan tudomsul venni a gigantikus k̩preg̩ny olvasatn, hogy ezek a vizulis-verblis, gyorsan fogyaszthat k̩szterm̩kek formljk az ̩n̹nket, s ̩let̹nket, mikor hirtelen zavar tmad a rendszerben: mkos lesz a k̩p, s be̼szik ̼jra a szemet elhomlyost hrtya, a raszter, ami a nagyts sorn teljesen sz̩trgja a k̩pet, illetve ellepi a felejt̩s k̦ny̦rtelen vatts burka. "Ezt most ̩n mondom, vagy anym?" - hangzik a kihangostott monolg, s ̩rzik az a k̩ts̩gbesett erfeszt̩s, amely mindenron be akarja id̩zni az eleny̩sz eml̩kk̩pet. A trauma, a vesztes̩g zavarja meg az eml̩kek t̹k̦rsima felszn̩t vissza-viszat̩r, megfagyott, s egy pillanat țred̩k̩re kif̩nyesed "flashback", eml̩k-felvillans formjban. Egy pillanatra beid̩zdik az anyval val identifikci fjdalmas, k̹zdelmes folyamata, a tudatos levls ̩s a tudattalan azonosuls kettse. M̼lt ̩s jelen is ̦sszecs̼szik, hiszen mintha egyes k̩pek ism̩tldn̩nek az albumbl, csak a țrt̩net, s benne a szereplk mdosulnak kicsit. Aztn helyrell a rend, s folydogl tovbb a hbortatlan idill, gondosan elleplezve mindenfajta egy̩nthet szem̩lyess̩get. M̩g annak a gyanuja is fel̩bred, hogy taln mindez csak elleplez̩sre szolgl, annak beburkolsra, amivel nem lehet szembes̹lni, amit nem lehet vizualizlni; mintha ez a valsgbl ̩s fikcibl, kollektv ̩s egy̩ni eml̩kezetbl sz̦v̦d alternatv țrt̩net egyfajta eltvoltst, terpit szolglna.
A megannyi maszk, ̦narck̩p utn felsorakoznak a f̩rfiak is, akik n̩lk̹l ugye nehezen k̩pzelhetek el csaldi tervek, mely n̩vre a killts hallgat. Jt̩kossg, blaszf̩mia, irnia hatja t e k̩peket, s most mr v̩gk̩pp meg vagyunk zavarodva, ki is besz̩l voltak̩ppen, pontosabban kinek a hangjn besz̩l a ni hang. F̩rfif̩lemek r vettett projekcijval van dolgunk, vagy a f̩rfi elvrsoknak val megfelel̩sekkel? Aztn egy laksbels jelenik meg pozitvba forgatva, amely visszak̦sz̦n a csaldi album lapjairl. Tn bolondjt jratja vel̹nk a mv̩sz, s ehely̹tt jrnnk a fizikai jelen- valsgban, minden ms pedig lom, brnd volt csupn, visszafel̩ megkonstrult m̼ltk̩p? A hang bentreked, tompa n̩masgban tapodunk tovbb, csak egy megelevenedett piktogram figura veszi l̩pteit a vele jelzett kijrat fel̩, artikullatlan f̩lelmek, szorongsok, menek̹l̩sk̩nyszer ptl̩kak̩nt, visszat̩r lzlmok ks̩rjek̩nt, a mindenkori ki̼t fenntartsnak sznd̩kval. V̩lhetleg innen folytatdik a țrt̩net, immron n̩mafilmk̩nt, piktogrammokkal, taln egy msik killtson, taln egy msik skon.
Eperjesi ̪gnes: Csaldi tervek
Millenris Park - C killtcsarnok Kereng Gal̩ria
2004. November 4-30.
