Elektronikus adatcsere a társadalombiztosításban

Az EDI elektronikus adatcserét egyre több cég alkalmazza világszerte. Komoly alkalmazási terület a társadalombiztosítás.

1. EDI, Electronic Data Interchange — Elektronikus Adatcsere

Az EDI, azaz Electronic Data Interchange az a technika, amely a dokumentumok továbbítását elektronikus úton, szigorú szabványok szerint oldja meg. A nemzetközi szabványokat az ENSZ megfelelő szabványosítási szervezetei dolgozták illetve dolgozzák ki és a kiadványok UN/EDIFACT (EDI For Administration, Commerce and Transportation) néven férhetők hozzá. A tipikus felhasználók ma az autóipar, szállítmányozási vállalatok, utaztatással foglalkozó cégek, bankok, áruelosztó hálózatok, egészségügyi szervezetek, adóhatóságok, bankok, biztosítók, államigazgatási szervek és kormányhivatalok köréből kerülnek ki.

Az EDI feldolgozási folyamatai az alábbi főbb lépésekből állnak:

Az EDI üzenetváltó funkcióit három csoportra szokásos osztani:

Ma döntően még csak a tranzakciós jellegű alkalmazásokkal találkozhatunk. Alapvető igény az üzleti okmányok, dokumentumok gyors és biztonságos mozgatása.

A tranzakciók elektronikus úton zajlanak le. Az üzenetforgalomban résztvevő partnerek dokumentumainak cseréjére a számítógépes információs rendszerek között előre rögzített formátumban, hálózati kommunikáció útján kerül sor.

2. Adatbiztonság az EDI-ben

Az EDI alkalmazásakor felmerülő egyik általános probléma az adatbiztonság kérdése. Az üzleti életben különösen nagy jelentősége van az adatok sérthetetlenségének, hozzáférhetőségének és megőrzésének. A megfelelően megválasztott távközlési szolgáltató jól kiépített hálózat esetén, megfelelő adatátviteli protokollal gyakorlatilag nulla valószínűséget tud biztosítani adatok elvesztését illetően. A súlyosabb probléma, hogy az elektronikus adatok nyom nélkül megváltoztathatók illetve törölhetők. Biztosítani kell továbbá, hogy a feladótól csak a jogos címzetthez jussanak el az üzenetek.

A fenti problémák megoldására többféle módszer létezik, bár ezek legtöbbje egyelőre csak kísérleti jelleggel működik. Egy lehetséges megoldás, hogy az EDI felhasználók kölcsönös megállapodást kötnek az elektronikus adatok elismeréséről. Ez a módszer azonban nehezen illeszkedik a nyitott EDI filozófiához. Jelenleg általánosabban elfogadott az elektronikus közjegyző intézményének bevezetése és szolgáltatásszerű igénybevétele. Ez azt jelenti, hogy vagy a távközlési szolgáltató, vagy az EDI közösséget átfogó szervezet rögzíti az összes tranzakciót egy központi tárolón, az elektronikus közjegyzőn. Vitás esetben innen kereshető elő a dokumentumok eredeti változata.

Adatbiztonsági megoldásként a digitális aláírás EDI rendszerbe való integrálását tervezik, ez azonban még csak kísérleti stádiumban van. Általánosan annyi mondható, hogy mivel az EDI számítógépes hálózati adatátvitelen alapul, így minden, a hálózati átvitellel kapcsolatos probléma felmerül. A biztonsági eljárások közül az EDI-hez legjobban integrálható eljárásokat ma kísérleti jelleggel alkalmazzák az EDI rendszerekben.

3. Az EDI három fő folyamatot foglal magába:

Az EDI lényeges láncszeme, mint látható, a megfelelő üzenetformátum. Az EDI számára az adatokat egyeztetett módon, azaz szabványok szerint kell strukturálni úgy, hogy mind az adó, mind pedig a vevő oldalon az üzenet összeállítható illetve olvasható legyen. Az EDI szabványosításával foglalkozó nemzeti és nemzetközi szervezetek tevékenysége éppen ezen üzenetformátumok kialakítása köré koncentrálódik. Az EDI szabványok definiálják az EDI részüzenetek megengedett tartalmát és a részüzenetek teljes üzenetté való összefűzésének szabályait.

4. EDI szabványok

Az EDI hálózatok működésének, valamint az EDI bázisú partnerkapcsolatnak az alapját azok a szabványok képezik, amelyek meghatározzák, hogy az adatok milyen módon mozognak a partnerek között.

Szabványcsoportok:

Az EDI üzenet, más néven tranzakciós készlet (Transaction set), a papírdokumentum (pl. számla vagy megrendelés) ekvivalense, amely egy tevékenységet vált ki a fogadó félnél. Az EDI üzenetek szegmensekből épülnek fel, amelyek szabványosított, egymással felcserélhető elemek. A szegmensek specifikus objektumokra (objects) vagy önálló egységekre (entities) vonatkoznak az üzeneten belül, lényegében az adatbázis rekordok mezőinek felelnek meg. Tipikus szegmens elemek a nevek, címek, szállítási címek, termékmegnevezések, terméktípusok, stb. A szegmensek adatelemekből épülnek fel, amelyek az EDI üzenetek legkisebb információs egységeiként az EDI szókészletét (vocabulary) jelentik. Tipikus adatelemek a postai kódok, irányítószámok, darabszámok, stb.

Az EDI szintaxis az adatelemek és szegmensek üzenetté formálásának szabályait tartalmazza. Az EDI tranzakciók hatékony lebonyolítása érdekében a termékek és helységek kódolt formában szerepelnek az üzenetekben. A kódolás egyértelműbb és pontosabb, mint a leírás és ezen túlmenően nyelvfüggetlen is.

Az üzenettervezési irányelvek egy-egy iparágon belül szolgáltatnak vezérfonalat adott tartalmú üzenet összeállításához.

5. EDI a Társadalombiztosításban

A TB a közelmúltban végbement változtatások hatására a nyugati társadalombiztosítási rendszerek jellemzőit vette fel. Ezek az alábbiak:

Tehát összességében a TB rendszerről azt mondhatjuk, hogy egy egyesített biztosítási és kereskedelmi szektor jellemzőivel bír. Mivel az EDI tapasztalat szerint a két szektorban alkalmazható és jól mérhető előnyökkel bír, ezért alkalmas a TB rendszerben való alkalmazásra.

6. EDI alkalmazási lehetőségek Magyarországon

Ma Magyarországon nincs a TB-nek az egész országot egységesen átfogó fejlett informatikai rendszere. Ezt azonban pillanatnyilag nem biztos, hogy hátrányként kell értékelni, hiszen a Nyugat-Európában vagy Amerikában létező rendszereket is át kell szervezni a korszerű igényeknek megfelelően, hogy egy hatékonyan működő, komplex rendszer felválthassa a sok száz egyedi rendszert. Ez persze nem jelenti az összes gép és hardware kidobását, de mindenesetre jelentős költségeket emészt fel egy már meglévő, működő rendszer leváltása. Ezzel szemben Magyarországon azt mondhatjuk, hogy szinte "tiszta lappal" lehet megkezdeni egy korszerű, integrált informatikai rendszer tervezését és felépítését, amelynek teljes körű - az egész egészségügyet és társadalombiztosítást lefedő - kivitelezéséhez szükséges hardverek beszerzéséhez természetesen jelentős beruházásra van szükség, de a tervezést nem nehezítik előre adott műszaki feltételek és egy meglévő rendszer maradványai. Utalva a nyugat-európai törekvésekre, illetve az Egyesült Államokbeli tapasztalatokra és előzetes kalkulációkra, érdemes lenne ennek az informatikai rendszernek a kialakításában főszerepet szánni az EDI-nek, olyan kiegészítő rendszerekkel kombinálva, mint például a vonalkódos azonosító rendszer. Utalni kell itt arra is, hogy az EDI hatásaként fellépő változások (csökkenő költségek, amelyet az állampolgárok a saját bőrükön is érezhetnek, ugyanakkor javuló ellátás, jobb hasznos ráfordítás arány) kormányprogramként meghirdetve és végrehajtva, jelentős politikai karizmát is képvisel.

 

Vissza a tartalomjegyzékhez